SOS-ek

A gördeszkások és snowboardosok csinálják ezt. Bántotta, hogy nincs legalább egy rendes pár sítalpa, amivel, ha olyan ügyesen nem is, de hasonlóan suhoghat, pöröghet a homorú pályán, mint a nagyok. Egykoron biciklivel, még a mountain bike ősével, amit Szputnyiknak neveztek, művelt már hasonlót. Most, hogy a súrlódás ne csökkentse az élményt, ledobta – két levegőben pörgés között – bakancsait, és csak úgy mezítláb suhant egyik célponttól a másikig, egyre sebesebben a talpa alá igazodó jégen.

Nem emlékezett, hogyan került oda, annyi biztos, hogy akkor éppen nem volt kedve szánkózni. Ki is nőtte már, de nem bánta meg, hogy a hirtelenből valami odapottyantotta. Az élmény leírhatatlanul csodálatossá sikeredett.

Talpa alatt még síkosabb lett a pálya, és hatalmas magasságokba vetette a két végpont, ahol akrobatákat megszégyenítő tengelyforgással pördült vissza az ellenkező irányba.

Elég hosszú ideje kikapcsoltak már – a rengeteg fölösleges dologgal is elfoglalt – érzékszervei, amikor meglátta maga alatt, igencsak mélyen, a kristálytisztára lecsendesedett, nyugodt tengerszintet és a meredek, nem egyenletesen függőleges jégfalat.

„Hát ezért billegett olyan kellemesen alattam a váratlanság pályája. Egy jéghegy tetején alakította ki talán a szél, személyre szabottan, direkt nekem!” Még nagyobb lendülettel suhant vissza a túlsó fordulónak, amikor meglátta a közeledő Titanicok flottányi seregét. Bizonytalanabbul, de fordulnia kellett, és a túlsó oldalon magasra repülve a csúszástól újabb Titanic-seregeket észlelt. Tititi-tátá-tititi, ütötte legbelül a billentyűt a rádiós piruettjében.

Kápráztató, minden irányból teljes gőzsebességgel robogó Titanic-özön közelgett, egyre ijesztőbben, vészterhes célja felé. Már szívesen lassított volna, de ez a mezítlábas jégakrobatika csak a gyorsulást ismerte. Egyre magasabbra lendült, mind kijjebb pörgött, forgott, és felmérte, hogy minden Titanic célt fog téveszteni. Ki-ki a maga irányában nyugodtan berobog legelsőnek saját New Yorkjába.

Oldalt ötven-hatvan Carpathia is cammogott vizet dagasztva, de amint kiderült, hogy szükségtelen a jelenlétük, egyszerre váltak kámforrá a hálátlan, mentést nem kívánó rengeteg Titanickal együtt. Ekkor már kivédhetetlen volt, hogy a gyorsulástól előbb-utóbb az egyik fordulónál ne a pálya szélére, hanem a fél-függőleges falon le, vagy amellett találkozzon a tengerfelszínnel, aminek valamiért most hajók helyett rátátódott a szája. Elborzadt. Nyögött, jajgatott, és a belső S. O. S.-eket szétzúdította a világ minden elképzelhető Carpathiájára.

Összerezzent, a hideg kilelte, nagyon fáztak a lábai, papucsot húzott, elszívta ki nem állhatott, képzeletbeli cigarettáját, meghúzta a sosem szeretett whisky délibábját, aztán visszadőlt, lábait gondosan betakarva.

Reggelre elfelejtette, mit álmodott, pedig el akarta mesélni valakinek, sajnos, már nem emlékszik, hogy kinek is.