Őszi virágnak szirma már nem lesz,
szárkocsonyáján sajdul a jaj,
tompán sugárzó réthaldoklásból,
száraz kocsányok, röpke sóhaj.
Törpe remények, zöld szagú sárgák,
ágyuk múlásba hintett sejtés.
Elropott táncban, kopottas szélű,
mű lenyomatra derengést vés.
Bőrös a szöcske, fonnyad a tücsök,
hangot kiadni egy sem bír már,
egyesült üszkök roppant homálya,
mint tágra nyitott táptalan száj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése