Műszakzárás

Keserűfej titkosszolgálati ügynök a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” pihenés részét gyakorolta. Meggyőződhettünk arról, hogy az övé kötött munkaidejű állás. Otthonában szundikált. Épp jobb oldaláról fordult a balra, mert nem tudta eldönteni, hogy ügynöki voltához melyik felén ildomos feküdni. A hátára ért, tehát a végrehajtás kellős közepére, amikor privát, Visitofon-hálózatban működő telefonja megszólalt.

Esténként kikapcsolja az ilyen álomzavaró iszonyatokat, de most olyan hamar nyomta el a buzgóság, hogy teljesen megfeledkezett erről az alapvető ügynöki kötelességéről, önmaga védelméről.

Előbb oda akarta vágni, de Csámpafül sörtelen hangjától – ami teljesen kiverte az álmot a szeméből – átmeneti, kisebb nem-kedvességi rohamot kapott. Persze az ügynökségnél kötelező a jó modor, ezért kedvesen üdvözölte akciótársát, majd heves érdeklődésbe kezdett drága jó édesanyja felől. Alig tudta abbahagyni, de végül sikerült. Csámpafül végre szóhoz jutott, jelezte, hogy feltétlenül átad minden üzenetet igen tisztelt mamájának, aztán belefogott a mondandóba.

– Nézd pajti, az a baj, hogy akció indul. Nem tudtalak elérni a szolgálati vonalon, ezért használtam a privát telefonodat. Öltözz, fél óra múlva érkezem. Tudod, hogy ez kódolt üzenet, tehát a félóra esetünkben negyvenhárom másodpercet jelent. Az a helyzet, hogy egy háromtagú csoport kaparintotta kezébe a védelmi minisztérium teljes archívumát és most viszi.

– Te Csámpafül, több oldali hülyeséget beszélsz! Tizenhat óra nulla perckor műszakzárás volt! Ki az a vibrálóan gondolkodó, aki egyáltalán zavarni merészelt? Nem engem, téged! A parancsnok!

– Tudod, van nekünk olyanunk, hogy főparancsnok…

– Adandó alkalommal hívd fel! Esetleg reggel is megmondhatjuk neki – persze csak úgy, jelentésben, mert nem illik egy dandártábornokkal kellemetlen hangvételben beszélni –, hogy oktalan! Négy után nincs konspirációs tevékenység, mert a mi munkánk is befejeződik. Éjszaka éjjel van! Nézzen ki az ablakon, láthatja a sötétséget. Heti negyvenórányi munkaidőnk mindig nyolckor kezdődik. Szabad szombatok és vasárnapok is járnak! Egyáltalán, hogy jutott eszébe ez az egész? Másfelől gondold végig, a védelmi minisztérium archívuma huszonhét teremben tesped, a filmekről és fényképekről nem is beszéltem. Ez utóbbiak, egyenként tíz-tíz termet birtokolnak. Vegyük a picit idealizált változatot. Minden egyes helyiség tartalmának rögzítésére egy bőrönd DVD kellene, akkor megint nem beszéltem a filmfelvételekről és fényképekről. Azok nagyobb tárhelyet igényelnek. Velük már két-, talán hárombőröndnyi is lenne. Most búcsúzzunk el szépen, mielőtt nagyon megharagudnék rád! Tulajdonképpen kik ezek a tapintatlan izék, akik a fair play szabályait félredobva, tizenhat és reggel nyolc óra között próbálnak kibillenteni lelki egyensúlyunkból?

– Az egyik Görbecsász, a másik kettő neve nem sokat mondhat neked.

– Á, Görbecsászt ismerem! Dekonspirálódtam előtte, tehát nyugodtan bratyizhatunk szemtől szembe.

– Ezt talán nem kellene nagy dobra verned…

– Már nagy dobra van, mert tudja a fő-fő-fő-főnök is! Görbecsász, amikor megismert, tizenhat nagyvárost rakatott tele a fényképemmel, és az egész internetet elárasztotta velem. Egész életemben nem voltam olyan boldog! Tudod, milyen érzés híresnek lenni? Hát ilyen! Aki ilyen előzékenyen propagálja az imidzsemet, az különben egy rendes pofa! Ilyen szavakat muszáj megtanulni, milyen ügynök az, aki még ezt sem tudja elmondani, ugyebár. A dekonspirált ügynök kirepítendő, persze csak elméletileg! Én is itt vagyok, majd mindig a hátad mögött állok… Jó? Telefonálj rá, küldj egy jóéjszakát-puszit, és jelezd felé, hogy nálunk mások a szabályok, mint Csürgebungában. Te ugye tudod, hogyan kell bejutni a védelmi minisztériumba? Ötszörös biztonsági páncél védelem alatt van. Elsősorban és kizárólag a külső formaruhás embereket engedik be. Másodsorban, a külső kör őre mindig ugyanazt a jelszót használja. Ez azért nagyon gyakorlatias, mert ha naponta váltogatnák, soha nem tudnánk bejutni. Nem? Rá kell kacsintani, erre ő megcsikordítja a fogát és int a fejével. Lehet továbblépni a második biztonsági záron szolgálatot teljesítő őrszemhez. Mikor jelszót kér, meg kell vakarni a fülét, ő megnyomja az orrodat, tehát mehetsz tovább. A harmadikra nyelvet nyújtasz, ő leteszi a fegyverét, tehát mehetsz tovább. A negyediket bokán rúgod, az kezet csókol neked, tehát mehetsz tovább. Az ötödik megszólal, és az mondja: „Na, mi van, hé?” „Állj félre!” Ettől a varázsjelszótól azonnal félreáll, és már bent is vagy. Rajtunk kívül – nem pontosan számoltam össze hány tízezres vagy százezres a testület – ezt senki nem tudja. Tényleg, miért van nekünk szolgálati telefonunk, engem még soha nem bátorkodtak zavarni, eddig te sem. Egyáltalán, miért nem javasoltál egy hosszabb gondolkodási és önvizsgálati tevékenységet Fersecs dandártábornoknak? További jó éjszakát, az eligazításon találkozunk, aztán majd göngyölítjük az ügyeket kilenctől tizenöt óráig. Tizenöt órakor lejelentkezünk, elmondjuk az eseményeket, és másnap reggelig semmi dolgunk. Hányszor ismételjük még el, hogy ez egy normál, nyugdíjas, kötött munkaidejű állás sok szabadidővel. Több órányi fülledés és nézelődés rendkívül igénybe veszi az ember idegrendszerét. Cakát neked!

– Cakát, elnézést a zavarásért! Most rögtön, így az éjszaka kellős közepén helyre teszem a félrecsúszott gondolkodású főnököt! Természetesen annak a pasasnak is betelefonálok. Reggel találkozunk az öltözőben. Milyen röhejes, hogy egyenruhában kell bemenni és ott átöltözünk civilbe, majd hazafelé jövet ismét elvárják, hogy – mint egy csapat chippendalefiú – öltözzünk, vetkőzzünk és egyenruhában jöjjünk haza.

– Mindent rögzítettél, Turvacsik?

– Igen, Görbecsász Tormareszelő…

– Légy szíves, vegyél ki a szekrényből mindannyiunk számára egy-egy formaegyenruhát! Rugdosunk, nyelvet nyújtunk, meg amit kell, és a dolog el is van intézve. Tudtam, hogy ez egy nyolc órás megfigyelő szolgálat, azért dobtam be a szokatlan csalit éjszakára. Készíts elő három bőröndöt és egy ezreddel bevonulunk, mert nagy munka vár ránk reggelig. Pörsenés! Éljen Pörsenés!

– Pörsenés! Éljen Pörsenés! Sonkahegy!