szép szürke győzelemvágy lapul.
Moha lepte gyökér. Száraz nyirokerények
mélyéről háncsokon tódul felfelé az élet.
A faedények szusszanásait elágazások
öntörvényűsége pumpálja szerteszét.
A zöld, belülről kövéredik levéllé,
issza a napkoktél sugarait,
akárhány évgyűrűbe szorult is a törzs.
Hullásra nem gondolnak őszük elé.
A sárgás rőt zsibongás
szétdúlja a nyár emlékeit. Szélröptű,
múlást éltető dalt zenél a bágyadt zenekar.
Dermedt gyökérrel, fagyott földben is,
fabőrű nyár él a kemény háncsok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése