Borzevics Sün, Papanaya első
emberének első embere, rátapintott országa felvirágoztatásának egyedüli
módjára. Nem egy idegen gyümölcs esetleges betelepítéséről van szó, hanem
rájött, hogy ki kell lépni a síkságból.
Papanaya, a Mamanayával határos,
kopár törpeállam. Egy kiszáradt fa jelzi a földrajzi középpontot. Autópályára
nincs szükség, vízben gazdag fővárosát, Aztapicit, egy bő méter széles
patakocska szeli át. Elmondhatná magáról, hogy a világ hídban leggazdagabb
fővárosa, tíz-húsz méterenként lerakott deszkahídjaival. Rendkívül gyér
lakosságú, szűkre méretezett főváros, ezért a huszonnégy deszkahíd sajnos nem
elégséges a rekordok könyvébe kerüléshez, ám Mamanayában még ennyi sincs. Ott,
a Zsugorka nevű fővároska hasonló szélességű nemzeti folyamán, a népi
tömegsport átugrálásos formájával oldják meg a hídtalanságot.
A két ország békés, de szálkás
szomszédságban él, nem nagyon kedvelik egymást. Elsősorban azért nem, mert
olyan helyen élnek, ahonnan a legközelebbi valamirevaló – olyan igazi, legalább
Monaco-méretű – hatalmas állam nagyon messze van. Ám mindent meg lehet oldani
némi találékonysággal.
Nem véletlenül említettem
Borzevics Sün nevét. Ez az ember előbb fejet vakart, homlokot ráncolt, aztán
nyolc zsák dióbélért megvásárolta hazájának a senki földjén elterülő Nagy
gödröt.
Mamanaya első embere úgy élte
meg, hogy elkövette élete leghatalmasabb üzletét. Ott tátongott a két főváros
Cseppfolyó és Kibugyog nevű folyóinak torkolata, vagy víznyelője, a Nagy gödör.
Egy olyan helyen, ahol nincsenek embermagasságú dűnék, még a területet sem
lehet legyalulni, csak gödörásással tudták volna a gödröt betömni, de arrafelé
nem volt kocsma, mint Rátóton.
Nem kell megijedni, tó sohasem
alakult ki a Nagy gödörből, mert mire belé torkollt a két gamma torkolatú
vízfolyás, addigra tenyérnyi szélességűek, kicsit lejjebb ujjnyi, majd
cérnavékonyak lettek. Deltájuk nem lehetett, ahhoz túl picik voltak, valójában
egyszerűen becsordogáltak, de a torkolatoknak nevet kell adni és adtak is.
A Nagy gödör aljára soha nem jutott egy csepp víz sem, csak esőzésekkor
tizenhat évente. Ettől minden irányba repedezett oldalsuvadások szegélyezték.
Borzevics Sün jó hazafiként
levédette a nevet. Előbb Borzevics, aztán Sün, majd Borzevics Sünnek szerette
volna nevezni. Végül hosszú gyakorlatozás közben önkritikát gyakorolva, fejének
búbjára csapottL: – Negatív hegy, ez lesz a neve!
Merthogy uralkodó is van ám.
Talán egyszer majd – életében, vagy azután, a kegyeleti szakaszban – elnevezi
ő, esetleg utódja az első utáni első emberről. Borzevics Sün szélsebesen
levédte a horpadt hegy, a lefelé csúcs és minden elképzelhető szót, amelyek
népe felvirágoztatásának ötletét elhervaszthatják.
A mamanay delegáció még haza sem
ért, visszatekintettek és nem értették, hogy a gyér közlekedésnek, annak az egy
szál autónak miért építettek hirtelen autóutat. Otthonról, távcsővel vizsgálva
már nyolcsávos autópályát láttak és a legmegdöbbentőbb, hogy forgalmi dugó
alakult ki rajta, mert rácsatlakoztak a hőn áhított, nagyon messze levő, első
igazi méretes ország infrastruktúrájára. Mamanayában már értették, hogy merről
fúj a szél. Merről fújna? A Nagy gödörből, helyesebben negatív hegyből. Ilyen
még úgy sincs a világon. Mért is ne lenne?
A turisták özönlöttek. Negatív
hegyről még soha nem hallottak. Az ország, különben tengerszint feletti egy méter
átlagmagasságban fekszik. Maga, a világszenzáció, a heggyé átnevezett Nagy
gödör elég mély volt.
A turisták előbb le akartak
sétálni, aztán be kellett idomítani őket egy ilyen másmilyen hozzáállású
benövéshez, mert ha pozitív hegyek kinövések, ez egészen biztosan benövés volt.
Önképzett felpinisták pillanatok alatt tanították be a másfajta hegymászáshoz
szokottakat. Elsősorban fejjel lefelé kell haladni, mert a csúcs, a legmagasabb
negatív pont, pont az alján van.
A mászók nagyon élvezték, mert zuhanni itt is lehetett, de felfelé. A csúcs mindenképpen fent van, még akkor is, ha a hegy pereméhez képest kétszáz méterrel mélyebben. Az oldal sehol sem meredek, hanem rézsút lejtett, a „zuhanók” tehát legrosszabb esetben összemocskolódtak.
A mászók nagyon élvezték, mert zuhanni itt is lehetett, de felfelé. A csúcs mindenképpen fent van, még akkor is, ha a hegy pereméhez képest kétszáz méterrel mélyebben. Az oldal sehol sem meredek, hanem rézsút lejtett, a „zuhanók” tehát legrosszabb esetben összemocskolódtak.
Az első tíz csúcsra jutott
megkapta a Papanaya hőse kitüntetést. A többieknek jobban meg kellett küzdeni,
akik képesek voltak a csúcson, azaz a gödör alján legalább egy hetet alkalmazkodva
eltölteni, juthattak ehhez a kitüntető címhez.
Óriási összegek mozgatták be az
addig ismeretlen Papanayát, mindjárt az első beruházások között bankot
építettek. Később csináltak egy valódi folyót maguknak, egész másfelé
elterelve, aztán hozzáépítettek egy megfelelő fővárost.
A bungalófalvak ripsz-ropsz
felhőkarcoló-rengeteggé váltak, Mamanaya pedig megmaradt az a kis, nyavalyás,
földhözragadt ország, ami volt. A huszonnegyedik hónapra, amikor Papanaya már a
világ nagyhatalmainak szemében is idegesítően gazdag lett, sikerült elég erős
szövetségest találni ahhoz, hogy a saját háromszemélyes hadseregükkel együtt,
megsemmisítő csapást mérjenek a Borzevics Sün marsall – átmenetileg kinevezte
magát – vezette védőhadseregre.
A csatában Sün életét eltűntnek
nyilvánították, és mert a dúsgazdag papanayai nép nem volt lüke, a
béketárgyalások közbenjáróival – az országot előzőleg támadó hadseregek
öltönyös nyakkendőseivel – megállapodtak az egyesülésre.
Ma, Mamapapának, vagy Papamamának
nevezik az országot. Kétnyelvű felirat jelzi, hogy a nem mindennapi természeti
jelenség küszöbe a hon. Átnevezték Negatív Horpadtheggyé, és a csúcsra csúszás
már legalább hat-nyolc országot gazdagított.
Borzevics Sünnek lehetett volna
annyi belátása, hogy saját szomszédját ne zárja el a lehetőségtől. Az a néhány
zsák dióbél, háttérvédelem nélkül talán nem is volt olyan jó ötlet. Ahol
negatív hegy van, ott egyesült országok esetében pozitív magaslatnak is lennie
kell.
Az időközben bináris nemzeti
hőssé avatott Borzevics Sünnek egy négyszáz méter magas, valódi égetett
agyagszobrot állítottak. Arra ügyeltek, hogy ne vegye át a legkedveltebb
turisztikai látványosság szerepét, ami továbbra is a negatív gödör, helyesebben
pozitív hegy, tehát a horpadás maradt.
A Borzevics orrába beépített
starthelyről bungee jumpingozni is lehetett a hegy tetejére. A csúcsra, a gödör
mélyére.
Lassan megszűnt a klasszikus
hegyek iránti érdeklődés, és minden alpinista felpinistává edzett át, hogy
lejuthasson a mélybe, a gödrök gödrébe, a Nagy gödörbe, melynek korábbi nevét
már egyetlen történelem- vagy földrajzkönyv sem tartalmazta ilyen formában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése