Biztonsági szelep

Már régen voltál ilyen biztonságban, magadnak készítetted a helyed. Te látsz, téged senki. Bár átlátszó falakon keresztül próbálod a nagyvilág leszigetelt, egymástól független, számtalan előadását követni. Ha csak egy aprócska pillanatig is ráncok szorulnak morcos homlokodra, majd a már említett tökéletes biztonság metszőfogai fülcimpádba harapnak, nevetsz egy nagyot. Magad gyártotta kalitkádból újból rózsaszínű lepke fantomképében látod a hihetetlenül tűzpiros, már-már lángoló naplementét.

Gyönyörű, gondolod, és közben nassolsz valami fogadra valót. Sapkát emelsz – pedig nincs is a fejeden – saját találékonyságodon. Így szép az élet, fotelbe kunkorodva, csak az a naplemente miért nem akar elmúlni ilyen sokáig? A nagy világító csak tötyög függőleges útján… Máskor is látta már ilyen túlpirosítottnak vihar előtt vagy után, vagy ki tudja…

Jé, megérinti kívülről kuckóját, mintha oda az ablakon kívülre szeretne dedikálni valamit… Piros színű tollvéget lát, jól összevissza firkál mindent. Most kezdheti a tisztítóprogramot, hogy újra láthassa a szép napot, de a hűtőberendezés recsegése valamire utal. Újra kinéz, és előregyártott  biztonsági előírásait megszegve, elő-programmal résnyire megnyitja a kitekintőt. Négy tized másodpercnyi legyen, gondolta, és beütötte.

Az elviselhetetlen hőség lepörkölte a szemöldökét. Mégis, mi történik odakint? Ez teljesen terepszínű kalapalj is lehetne, de nem az! A hőmérsékleti mutatók emelkedése berezonáltat, és belsője, már nem beépített visszajelzőjének aggályát írja ki egy láthatatlan kijelzőre.

A hűtőberendezés még bírja egy darabig, de egy nagy reccsenéssel annak is vége. Meg kéne tudni a megsütő elpirulás közvetlen okát… Legyen nyolc másodperc, gondolta, és bátortalanul ugyan, a négyesre nyom. Ablaka kitekintője megnyílik, egy lángnyelv nyaldos be, s már feszesre méretezett védőruhája azonnali magára gombnyomásra is csak sajgáscsillapító.

Ég a ház, most mit csináljon? Talán a katapultrendszered még segíthet, de gyorsan rájön, hogy nincs pult, és Kata is kint maradt. Vajon megsült, vagy elrohant? Bár a kinti világban alighanem könnyebb a mozgás…

Úgy emlékszik, hogy a biztonsági börtön építése előtt tűzoltó volt, s katona. Na, itt összekever valamit, mert egyszerre volt mindkettő.

Ami rajta van, jobb, mint az azbeszt. Inakat befeszíteni, mert két lehetősége maradt. Játékvára a tűzben olvadt szájába habzsol és anyagolvadék biokeveréke marad csupán, vagy elhúzza a csíkot, már csak azért is, mert a házon kívül van, különben nem láthatna az utcára és naplementére sem. Igaz?

A zárt biztonság összes szelepe egyszerre mondja fel örökre a szolgálatot.
Kezdheti a mindennapok küzdelmét, de pecsenyére étlenségében vétlenül végtelen védtelen marad. Egy gombnyomás, a fülke önmegsemmisült és fut, míg van hová.