– Hölgyeim és uraim, dőljenek
hátra! A következőkben ízelítőt láthatnak egy szigorúan esélyegyenlőséget
garantáló munkainterjúról. Hogy ne húzzam drága idejüket, mindjárt bele is
csapok itt a pulpituson, amit nevezhetünk akár színpadnak. Én játszom az
egyszemélyes pályázati bírálóbizottság szerepét. Mindjárt szólítom is az egyes
számú jelentkezőt a kettő közül. Fáradjon be, kérem! Nevem, Kocka Fejendér,
megbízott szakértő, vizsgabiztos, illetve saját megbízóm vagyok egy személyben.
Megtudhatnám a becses nevét? Bár ide van írva.
– A nevem Barna Barna, részemről
kezdhetjük a felmérést.
– Úgy látom, maga színszakértő.
Tulajdonképpen azt keresünk… Cégünk ugyanis a színek világában mozog. Rengeteg
árnyalattal dolgozunk, és aki nem ismeri ezeket, nálunk labdába sem rúghat.
– Igen kérem, látom,
következetesen utóolvasta előéletemet.
– Itt van elsőnek ez a GH19-es
számú minta, megmondaná, milyen színű?
– Természetesen. Piros!
– Helyes! Esetleg elárulná a
piroson belüli árnyalatát?
– Igen, kérem, ez egy középtől
markánsan szűkülő, mondhatni halovány piros.
– Helyes, én éppen így látom,
menjünk tovább! Ezt a mintát milyennek látja?
– Mi a száma?
– Nem számít, nem is nézzük,
szakemberek egymás között ilyesmivel nem foglalkoznak.
– Ez, kérem, szintén piros, azon
belül középtájon helyezkedik el. Látom, az árnyalatok tényleg nagyon sokat
nyomnak a latba, tehát majdnem konvencionális piros színnek nevezném.
– Mutatom a következőt!
– Igen, ez egy mocsok szín!
– Helyes. Azon belül hová
sorolná?
– A sár, dagonya és lőpor hármas
kombinációja, valamerre a kosszín irányába. Megjegyzem, jobban megtekintve
sötét fehérnek, vagy világos feketének is mondhatnám.
– Tökéletesen egyformán látjuk a
dolgokat! Még csak ezt az egy mintát, az SH9226-ot azonosítsa, legyen szíves!
– Igen, kérem, állok
rendelkezésére, végül is mi másért jöttem volna a vizsgára. Ez egy barnától
elkülönülő, fura barna, mondhatni albarna szín, annak is a világosabb
változata.
– Helyes, foglaljon helyet amott,
behívom a konkurensét.
– Kézcsókom, hölgyem!
– Jó napot kívánok!
– Neve?
– Szín Ida.
– Foglalkozása?
– Többszörös szakosodással –
tudományos fokozatot is beleértve – a színek területén dolgoztam.
– Még egy kézcsókom, Iduska!
– Ida!
– Ahogy parancsolja, kezét
csókolom. Nos, Iduska, milyen színű ez a minta itt? Hogy ne legyenek nagyok a
különbségek, ugyanazokat a feladványokat kapja, mint a szerintem tökéletesen
teljesítő versenytársa. Tehát a színére lennék kíváncsi.
– Meggyvörös.
– Hogy tetszett mondani?
– A mahagóninál picivel
világosabb, meggyvörös.
– Na, várjon! Bár jól tudom,
milyen színek létezhetnek, azért nem szeretném a teljes egyenlőtlenséget.
Megnézem, mi van ideírva. Egészen érdekes, úgy látszik véletlenül eltalálta… A
második minta színére lennék kíváncsi!
– Eper.
– Amúgy nem értem pontosan, éhes?
Ön ezt hova sorolná? Piros, sárga, zöld?
– Ez kérem lila, ahogyan az
előbbi meggyvörös piros.
– Ja… Na, lássuk. Nem tudom,
miért kell így különcködni. Igen, tényleg az, de nem fog ki rajtunk. Ezt milyen
színnek nevezné?
– Ciklámen.
– Kérem szépen, lenne-e szíves
valami színt mondani? Olyasmit, hogy piros, sárga, zöld, kék, barna, fekete,
fehér, esetleg lila? Ezek a színek! Tehát maga szerint ciklámennövény? Azt a
keservit… Az van ideírva, hogy ciklámen… Na, jó, a következő, ez a ronda
mocsokszín lesz.
– Ez, kérem, hamu!
– Olyan szín nincs! Azért
megnézem… Tényleg. Úgy látszik, nagyon találékony. És ez a másik?
– Ida! Magának Ida!
– Rendben, Iduska, csókolom a
kacsóit, ráhibázott! Viszont azt elmondaná, maga szerint hány szín létezik?
– A nyolcon kívül? Mind a
nyolcnak millió árnyalata van!
– Milyen millió? Hölgyem, ön
hatalmas tévedésben él!
– Nem tudnám hirtelenjében összeszámolni
az árnyalatokat, ha kapok másfél órát, megteszem.
– Nem kap, kincsem! Foglaljon
helyet, ünnepélyes eredményhirdetést eszközölök. A versenyt Barna Barna,
hatalmas tudása és kombinációs képességeinek együttesével, diadalmasan
megnyerte. Magácska, kreativitás híján – talán szabálykövető magatartással –
bebiflázott, bemagolt színneveket, melyekre sajnos néha szükség lehet az
ilyen-olyan reprezentációkon. Olvasták ugyebár a fizetés összegét.
Méltányossági javaslattal, Barna
Barnának ajánlanám az állást, hetvenöt százalékos bérrel. Maga, Iduska…
– Ida!
– Igen Iduska, ha még sokszor
mondja ezt, akkor befejeztük a társalgást. Huszonöt százaléknyi fizetésért –
ami ne feledje, még mindig egy vagyon –, segédadminisztrációt és reprezentációs
hátteret biztosíthatna. Tehát, miközben főnöke, Barna Barna tudományosan
elmagyarázná egy színről, hogy az éppen micsoda, kegyed odasúghatná a primőr
megnevezését. A primőrt, ez esetben a primitív szinonimájának tessék érteni.
Ida egy nyelés után válaszolt.
– Igen, elfogadom a
negyedfizetést, sajnos az anyagi helyzetem nem enged meg mást. Azt hiszem, a
hí, mso, vini és zmus színeket sem ártalmas majd a háttérből sugdosnom…
– Itt írják alá, munkakezdés
azonnal!
– Barna, szólíts Fejendérnek!
– Ahogy parancsolod, vezérigazgató
úr, kérlek szépen!
– Ida, maga vonuljon az irodába,
készítse elő a délutáni színkombinációs-zár-konferencia teljes anyagát!
– Mondhat valaki valami rosszat
egy ilyen, teljes egyenlőség biztosította vizsga után? Ugye, nem? Na, látják?
Függöny!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése