– Megvörösödött a hajam, velem
sikít!
– Az semmi, Izolda! Mi
felkenődtünk a falra…
– Poszter lett belőletek?
– Nem, de sajnos összevissza
festettek.
– Miért sopánkodtok? Úgy látom,
szemüvegetek sincs. Én a falvédőn vagyok, belehímeztek…
– No, tényleg, ennek a sorsa
legrettenetesebb közülünk, mert te, Izolda, legfeljebb kopaszra nyírod magadat,
és már meg is oldódott a gondod.
Izolda egy nagy pofont
adott a falnak, amitől a keze bepirult. Mindjárt úgy érezte, hogy tizenegy
darab megdagadt tenyere lett, és mindegyik pirosul ragadt. Szóval már nemcsak a
haja… De vajon mitől? Valami festéket kent rá, amit tulajdonképpen minden nap szokott,
de ez természetes. Ja, most jut eszébe, hogy ilyen színt akart… Akkor jó! Akkor
jó! Akkor jó!
– Hé, srácok, most már szálljatok
le a falról!
– Nem lehet, minket sajnos
idefestettek.
– Az előbb még azt mondtátok,
csak összemázoltak benneteket.
– Túlságosan eredményesen! De
képzeld el, mi még a vakolattal csak leugrunk innen, viszont az a szerencsevesztett
félfordulat, akit beleszőttek a falvédőnkbe…
– Micsodába?
– Sajnos, amíg le nem pattogzunk,
falon vagyunk. Falat véd, tehát minket! Akiket beleszőttek a falvédőbe, nem
szabadulnak ki, míg a moly szét nem rágja, vagy le nem cserélik, bár akkor sem,
ha csak… Nincs ha csak!
– Ajjaj! Micsoda sorsok
kacérkodnak itt, közben duzzadnak és dagadnak, mint, a selyemhernyóbáb, amiből
kimászik a csokibarna fonál.
– Hülyeségeket beszélsz! Valaki
mosson már le minket!
– Nem érek rá, mert közben
elkövettem egy újabb önhajfestést, most hófehér lett. Jaj, most én vagyok a
Hófehérke!
– Kislány, neki a bőre volt a
hófehérje, a haja pedig ébenfekete.
– Ha jól értem, akkor kezdhetek
egy újabb sminkes tükörbenézéshez.
– Rosszul érted, mert az a
hófehér csaj simán sosem sminkelt.
– Bumm, hülye volt szegény! A
piros után maradok fehér hajjal! Majd küldök egy festőbrigádot,
szabadítsanak meg benneteket az önkéntelen exhibicionizmustól.
– Csak azt ne! Most képzeld el,
nem látnánk le a falról, ha ránk festenének…
– Lárifári és fütyülüsz, kit
érdekel? Falvédős, jó hírem van, megtetszettél, viszlek magammal, te leszel a
párom, minden mindenáron. Szeretem a verseket, ezért mindig hersegek. Gyorsan
szállj le! Ugye, én is megtetszettem?
– Nem lehetne valahogy engem is
felfalazni inkább?
– Nem, mert kivetettem rád a
szemem hálóját, ha még sokat sértegetsz, alád gyújtok!
– Pingált srácok, akkor mi
elhúzunk a csajjal!
Izolda felgöngyölítette a
falvédőt, nekitámasztotta a falas fiúknak, majd görijén hazakorcsolyázott. Ott
a mindenkor szolgálatos édesanyját rábírta, hogy amíg ismét hajszínt változtat,
feltétlenül gombolyítsa ki a szabadságától megfosztott, már majdnem intim
barátját. Ő nem is olyan rossz szívű, majd levésetteti egy szobrásszal a
túlzottan festett odaragadtakat.
Édesanyja hiába győzködte volna
arról, hogy első kívánsága zöldségsaláta, már megszokta, jobb, ha cselekszik.
Ezért kiszabadította, átadta a pamutgombolyagot és mielőtt kitört volna a
botrányos sikító izé, bezárkózott a konyhába. Az egyedüli helyre, ahová
biztosan nem követi hajváltoztatós leánygyermeke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése