Holdogság

– Józsikám, mondd már, mit látsz?

– Olyan vaksötét van nyugaton, hogy teljesen eltűnt a Hold!

– Azt hiszem, egymásra másztak a felhők…

– Ugyan, alig múlt este kilenc, ilyenkor Földünkön még nappal van!

– Na, most meg ránk zuhant a kukkerezés ideje.

– Nem kukker, Géza! Távcső. A kukkernek két luka van. Na, mindegy, azt hiszem, azt sem úgy nevezik hivatalosan, de én azért is így hívom. Érdekes, az előbb még ott dagasztotta magát, aztán, ahogy mondod, összesereglett ez a vihart sejtető fekete társaság, és úgy elfedte, mint amikor a cigaretta hamuját szoktam az asszony elől a szőnyeg alá rugdosni. Csodálatos amúgy az ég! Milyen érdekes, látod? Szinte szabályosan, itt középen húzódik a láthatóság szakasza. Amarra tiszta az ég. Egyébként felhőt távcsövezni elég értelmetlen, mit mondjak, ostoba dolog lenne. Na, lássuk, mit mutat a csillagok állása! Megőrülök, egy barátom, az a pufók fejű felhízott,  még ott volt az előbb! Tudod, ez egy depressziós alkat, túleszi magát, és akkora, hogy szétpukkantja az eget, máskor meg egy kis sarló csupán.

– Ezt havonta megcsinálja. Két hét alatt lefogy, aztán visszahízik, viszont az előbbi nagy kerek helyett, most ott a sarló formájú! Barátom, baj van, zuhan a Hold! Nem tudom, miért nem mondják be sehol, a szirénák sem szólnak… Ha jól tudom, egy közepes meteor szétvetné a bolygót, de a Hold kicsivel nagyobb. Igaz, ez a mostani a nyeszlettebb fajta… Valami nagyon fura kozmikus esemény szemtanúi vagyunk, amikor egy pillanat alatt fogy, majd zuhan a Földre a Hold… Ha szerencsénk van, mire leér, egy kavicsnál sem lesz nagyobb, de majd meglátjuk.

– Józsikám, engedj már oda, szeretném én is látni!

– Na, ülj ide, de aztán ne pöffeszkedj sokáig, mert az ilyen katasztrófa dolgokat meg kell néznem! Az is lehet, hogy teljes tömegével vágódik belénk, és akkor legyek már én az utolsó kukkolója.

– Haver, nem hiszed el, ez megakadt egy felhőben!

– Kotródj az ülőhelyemről, hadd lássam!

Józsi visszaült, bemért, beállította, és nagy szájtátással vette tudomásul, hogy tényleg… De miként történhetett ez? Picit megemelte teleszkópját, és észrevett egy repülőgépet.

– Ott repül a kismadár! Egyik ablakán egy utas kikönyököl, kihajolva kiflit majszolt, a haja már jéggé fagyott, beletúrt és ezzel gyorsan megkopaszította önmagát. Még egy keveset jobbra-balra bámul, aztán a kályhacsővé fagyott zakójának szétrepedése után érzékeli, hogy a kezei igencsak mélyhűtődnek. Legyezősen szétment kabátjával úgy húzódott vissza a gépbe, mintha nem is fázna. Jobban járt volna, ha nem hosszában, hanem keresztben reped végig, mondjuk felkar középen, akkor rövid ujjú zakója lehetett volna. Hé, haver! Utaztál már repülővel?

 – Egyszer igen, ami kettő volt, mert oda-vissza járatról van szó. Amúgy meg ne sajnáld az ilyen ablakon kibámulót, vesz magának másikat! Persze, ha marad neki keze… Ilyen rövid elderesedés után lehet, hogy visszamelegedik a pacák praclija.

 – És milyen az, amikor kinézel az ablakon?

– Az iszonyatos, mert ha az ablak kinyílna, akkor zuhanásba ejtődnénk. Csak a pilótafülke nem fagyna szét. Ezért a botkormánynál ülő orra buktatná a gépet és neki a földnek, úgy egy kilométer magasságig, ott, ha tudná, megfogná. Megjegyzem, a mínusz ötven fokos hideg levegő és az oxigénhiány egészen megviselné az embert. A megállás pedig olyan lenne, mintha nekizuhantunk volna valaminek.

– Fura, majd elmondom, mit láttam. És mondd, amikor repültél, nem szerettél volna kinézni az ablakon?

– Már hogyne! Én sem voltam világéletemben ilyen felvilágosult, reménykedtem, majd jól megbámulom, mi van alattunk. Nem ugyanaz, mint egy üvegen, vagy micsodán át! Képzeld, nincs rajtuk zár, vagy záró és nyitó. Vettem egy kalapácsot és ki akartam ütni, de pillanatok alatt ott termett két stewardess – olyan csini lányka –, az egyik egy pisztolyt szegezett a fejemnek, még most is fáj. A másik kitépte kezemből a kalapácsot. Ott helyben alá kellett írnom harmincöt nyilatkozatot arról, hogy halvány sejtelmem sem volt a szabálysértésemről, ami bűncselekménynek minősül. Mivel nem sípolt a kapu, jóhiszeműen vittem fel a holmit. Még azt is el kellett mondanom, hogy senkit sem akartam testileg bántalmazni. De mi van a bugyogó Holddal, még mindig ott himbálózik a felhő oldalán?

– Nem Hold az…

– Tudom, nézz oda jobbra!

– Jé, szétnyílt a felhőtorlasz, újra előmászott a nagyképű, és hidd el, szeretem nézni, ahogy bevilágítja az éjszakát! Lassan össze is pakolhatunk, a szerencsés nyertes majd kap egy kéretlen zuhanókiflit.

– Jó, hogy lassacskán éjszaka lett, az elfáradástól nem mászkálnak az emberek, különben  meg lehet, egy nagy kupánkólintás is közbejöhetne.

– Ilyen vagy te, soha nem engedsz az égbelátódhoz!

– A csillagokat már egyedül lakom be, és most mész és lefekszel! Nézz! Te felfelé, én lefelé.

– Én sem szabtam meg, meddig nézelődsz, te sem, hogy mit csinálok! Megyek a pincébe!

Nem különösen érzékenyen búcsúzkodtak, amikor épp eléjük zúdult be valami, tehát ez a kozmikus események csúcsforgalmának éjszakája.

– Gyere csak, ez egy kemény, nyúlós, nyirkos szétfagyott anyag.

– Az. Olyan, mint egy fentről lezuhant, szétlapult sün. Mondd, létezik ilyen madár?

– Nem tudom, annyiféle élőlény van, ne várj tőlem számontartást.

– Tarthatod, ahol akarod, miért kéne épp a szádon?

– Marha! Tapogatom még egy kicsit. Lágyul!

– Sosem lehet tudni, miben kotorászol. Nem lenne jobb egy gumikesztyű?

– Te, ez haj!

– Miféle haj?

– Egy egész emberi skalp, ha úgy tetszik, hajtömeg, a kicsinyességet elkerülni vágyó hájtömeg ellen.

– Hívjak orvost? Egészen összevissza beszélsz, mint sosem…

– Maradj az ülőgumóidon!

– Mondom, hogy nem így szoktál beszélni…

– Na, szóval, ez a pacák haja! Most odafent, a már nem látható repülőben lehet akár multimilliárdos, vagy mezei utasocska, átszervezte magát őrző-védőnek, gorillának.

– Bizarr.

– Ha tényleg valami dúsgazdag, most ő a saját testőre! Nem akarom angolul mondani, mert olyan ronda kifejezés, árnyékszék buildere.

– A kifli már biztosan lezuhant, senki nem ordított, és még fátyolfelhős az ég. Majd később visszajövök fülelni, kémlelni. Veled tartanék egy hörpintésre.

– Nézheted, amint iszom, akár én a távbabámulásodat. Majd mesélem, milyen ízű a bor, gyere, menjünk!