Szürreő

Az eső kimosta a levegőt, és a pázsit nekirugaszkodott, enyhén sárguló kókadtságát ismét zöldre változtatni. Papricsek kiült és elkezdett gondolkodni. Vajon miért van az, hogy az összes nagyokos félreérti a szürreális fogalmát? Hiszen ilyen alapon minden, ami egy picit elüt a valóságtól, máris az lehetne...
Erről van szó, gondolta Papricsek és itt tesped a lényeg! Nem kell a festőiskolákat külön szortírozni - a többi művészeti ágazatokba most át sem kandikál -, hiszen aki nem képszerűen jeleníti meg a mondanivalót, szürreálisat fest.
Gondoljunk a végtelenül tehetségtelen, rajzolni is alig tudó, szerencsefia Picassóra, aki - talán ez nem teljesen ismert -, úgy kezdett el a portréfestés bilincsei közül kilépni, hogy egy önkéntes modell könyörögve kérte, hadd fesse meg róla azt, ami a legszebb. Lehet, hogy nem így fogalmazott... Valószínűleg azt kérte, hogy egy picit idealizálja, de Picasso szóról szóra értelmezte.
Elsősorban azért, mert csak rendkívüli megerőltetéssel tudott fényképszerű alkotásféléket vászonra pancsolni, másodsorban nagyon tetszett neki a női fül, talán a szemek is kimondottan szépen csillogtak... Ezért rögtön, egy mozdulattal lerajzolta a takarmánytök formát, amit ellátott nyolc füllel és tizenkét szemmel. Orr, száj, ajak, nyak, meg ilyesmik lemaradtak, azok nem Picassónak tetsző valamik.
A nő, előbb visítani akart, majd mégsem tette, mert rájött, hogy sikamlós út ez a művészet, sokféleképpen értelmezhető. Mi van akkor, ha ez a csúcsok csúcsa? Ezért, rögtön lepengetett neki egy fél házra való honoráriumot.
Innen indult be Pablo Picasso sikerútja. No, ne vesztegessünk több időt egy békegalamb rajzolóra, bár azt még elárulom, hogy negyedmásodperc alatt firkantotta, tehát nem volt ő annyira rosszul rajzoló. Az illetékes akárki megkérte, hogy készítsen egy nagyon világbéke jelképet. Ekkor, egy félredobott, mocskos, gyűrött papírra odavetette azt a galambot.
- Ilyenre gondoltak? – kérdezte.
- Nem maestro, hanem éppen erre!
Itt már nem fél házra valót, hanem... Nem is próbálom megmondani, mennyit zsebelt be.
A szürreálishoz visszatérve, a piramisok kövei, sőt, a whiskyben a jégkocka is szürreálisak. Na, itt bajban vagyok, mert ha belegondolunk, a kocka, mint olyan létező. Akár képszerűnek is tekinthetjük...
Elvesztem saját elfutott eszmefuttatásomban, de beugrott ő, a nagy Van Gogh, akinek Nincs Gőg is lehetett volna neve. Ott vannak a kubisták, színfestők - nem tudom az irányzat pontos nevét -, azokra célzok, akik egy bizonyos színnel befestik a vásznat, kicsit megbabrálják, hogy az kopár, tarló nélküli döngölt szántóföld benyomását keltse. Persze, a művész tudatában ilyen hozzáállás nincs, ezért egyértelmű a szürreális. Sőt, a vonal és optikai illúzió - némelyik csalódás! - ábrázolók, egyértelműen szürreálisak. Tehát, az egyedüli nem ilyen képábrázolás, a fényképezés művészileg megtoldott - ma már természetesen Photoshop-al - retusálása. A szobrászatban az oszlopábrázolások, melyek épületfödémeket - ezt általában falnak nevezik, de csak falból - támasztanak alá.
Az ilyen szobrászok tudják, hogy aki a követ műveli - legyen bár kőműves a csúfneve -, szobrász! A festékkel bánók, szobafalakon kiteljesedett művei minél összecsapottabbnak tűnnek, s mennél taszítóbbak, annál értékesebb szürreális alkotások. Ahhoz az áramlathoz tartozók, ami nem a kontáramlat.
Talán, még a kicsinyített fémszobrászat - bádogos szakmára -, csatornakészítő ágazatát, valamint a hideg sajtoló művészeket sorolhatnánk a szürreális művészet gyakorlói közé. Valamint a gödrészeket, akik kútnak nevezett víz visszacsillámlítót, illetve ennél sekélyebb, téglalap alakú, meglehetősen kellemetlen érzéseket kiváltó alkotásokat hoznak létre.
Hirtelen teljesen elvette önbizalmát az ég alján felderengő, zöldes pirosas, ki tudja milyen és honnan származó félvilágosodás. A kora est sötétlő körvonalai között, szellő szárnyán fújja a gondolatrezgések közé, szinte az összes - mesterségnek degenerált - művészetet. Tehát a szürreális zűr is reális, de nem Madrid!

Papricsek, gondolataiba bonyolódva nézegeti a feje fölött egymás mellé rakott, különböző színű dekoratív üveglemezekből összeállított terasztetőt. Már bánja, hogy belefogott az elemzésbe, mert a világon minden lehet egyszerre szürreális, azaz valóság fölötti és szürreő, tehát Papricsek fölötti.
A téma meghaladja! Törölközőt vesz, mielőtt bedobná mosakodni indul, és a vízben képződő szappanbuborékokról megállapítja, hogy mosakodás közben művészi alkotást hozott létre. Megtörölközik, visszarakja a a helyére, aztán hátradől és tűnődik még egy picit azon, hogy, juszt sem dobja be. Minek? A világon minden..., de ezt már mondta. Szóval na..