– Hol van az a…
– Tulajdonképpen mit keres?
– Azt hiszem, már lebukott a
határon túli, nagy szalmazsákban…
– Mi az a szalmazsák?
– Á, semmi, csak képzeljen el egy
nagy átlátszó doboz zabpelyhet!
– Igen.
– Most ugyanezt nejlon tasakban.
– Megtörtént.
– Erről van szó!
– Tehát, a zabpelyhes
nejlontasakot nem találja?
– Dehogy. Szalmazsák, zsákvászon,
szonátát tátogók!
– Maga egy ősi játékot játszik,
ezt már millió éve csinálják.
– Én nem éltem millió éveket,
maga sem, sőt talán senki!
– Talánsenki biztosan nem.
– Mondja, az ott hátul, a farakás
mögött nem lenne jó? Végül is, azt a lovat kereste, nemde? Turbóreaktoros,
hátramenetbe is állítható, csupa paripa!
– Van szalmazsákja?
– Igen, kérem.
– Szereti a zabot?
– Az egy hasonlatféle izé volt
csupán, egyszer majd megmagyarázom mi az a…
– Ne fárassza magát!
– Ott, fent a hegyen, látja? A
kukoricatábla rejteke mögött présházak sorakoznak. Menjen és igyon szőlőlét!
– Csak ellenőrzött körülmények
között teszem, boltban vásárolt, minőségi borokat iszom!
– Próbálja meg ezt a márkátlant.
Addig kerítek ennek a lónak valahonnan egy szalmazsákot.
– Tud aludni?
– Kiválóan aludtam az éjjel.
– Nem, nem! A ló és az a kisebb?
Mi a neve?
– Állat. Kecske, kérem
tisztelettel. Éppen akáclevéllel dagasztja a tőgyét.
– És neki sincs szalmazsákja?
Esetleg natúr szőlőlé?
– Megpróbálhatja, megengedem. Egy
félliternyit kifejhet… Ha esetleg nem szőlőlé fakadna belőle – ahogy magamban
nevezem a bort –, akkor fehér színű, vágósan erős, zabpehelyzamatú, ha jól
emlékszem, tej fog jönni.
– Csak úgy, vagy csap is van
rajta?
– Nem kérem, kézügyileg kell
megoldani.
– Fazékba, vagy lábasba?
– Részemről a mosás ott történik,
ahol akarja. Még szalmakalapot is rakhat!
– Megérkeztünk végre! Szóval
tudja, mi az a szalma?
– Persze!?
– És nincs szalmazsákja?
– Azt sem tudom, mi az a zsák.
– Min alszik?
– Ágyon.
– És az ágyban?
– Matrac. Ezt a terméket, amiről
beszél, a szalmakalapgyáramból ismerem.
– Mondja, miből készíti a
szalmakalapokat?
– Maga nagyon érthetetlen ember,
miből másból, mint import szalmajellegű szalmából. Hány tucatot óhajt
vásárolni?
– Keressen egy lexikont, vagy
szedje le az internetről a zsák fogalmát. Nekem ez a ló, mert jó alvó,
feltétlenül kellene, a mekegő fehérborgyár is. Tömjön meg nekik és nekem
egyet-egyet szalmajellegű kalappal.
– Ne fokozza le, kérem, a
terméket! Egymilliomod része valódi – hogy is mondta, szalma –, tehát jogom van
élesben használni a kifejezést!
– Rakja tele azokat a zsákokat,
mert van ám törés!
– Betörés áldozatává lett?
– Dehogy, úgy döntöttem,
szakítok.
– És ezt a kedves neje tudja már?
– Eddigi életvitelemmel,
pajtikám! Felhagyok a matrachasználattal, a szalmazsákok vagy szalmajellegű
zsákok javára.
– Nem eladók.
– Mik?
– A szalmakalapjaim nem eladók!
– Saját maga ellen dolgozik?
– Dehogy kérem, a bátyám
matracgyára tönkremenne, ha ilyen különcöktől felbátorodva, a világ köztudatába
zúdítanám ezt a barnaságot, vagy hogy is mondja. A szalmakalapból készült
ágybetétet.
– Hozzon közjegyzőt, szavamat
adom, hogy senkinek nem reklámozom lovam, kecském és önmagam szalmazsákjait.
Megveszek néhány ezret a kalapjaiból. Jut eszembe, a feleségemnek,
gyermekeimnek is kell. A titoktartás tökéletes lesz, nekik nem is szólok, hogy
ágybetétet cseréltem. Soha nem veszik észre!
– Ötezres ár megfelel?
– Nem, de ha csak ilyen
körülmények között juthatok boldogságom jobbra-balra forduló vágytárához, akkor
küldje bankszámlaszámát a postaládámba.
– Megzavart. Nem tudom mi az a
postaláda, van email-címe?
– Nem eladó!
– Az email címét nem is akarom
megvásárolni…
– Papír, ceruza, toll, tinta!
Leírja, esetleg írógépen és elküldi.
– Nézze, akkora kalamajkát
zúdított a nyakamba, hogy egy tanácsadó testületet leszek kénytelen mozgósítani
szokatlan vágyainak teljesítésére. Tehát az ár, a kialkudott duplája.
– Kezet rá!
– Pacsi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése