A legeredetibb kabala

A képviselő asszony már csak az egérfegyverhez nyúlhatott, mert mindenki rajta nevetett. Benyúlt hát retiküljébe, és az abban rejtegetett, Franciaországban beszerzett, Trapp Pista nevű, enyhén idomított egerét nekieresztette az őt röhögőknek. Ezt a nevet nem elitista szándékból loccsantotta nyakába, csupán mert azokon a részeken trappista sajtot nyakalt beindított egere. Bár ne fogták volna ilyen alantas szolgaságba... De eljött a loholás ideje, a képviselő asszony harsányan utánarikoltott:

– Trapp, Pista, trapp!

Nem szorult erre a buzdításra, trappolt ő magától is. Az egerek naponta többször szembesülnek az életveszéllyel, ezért rövid idegsokk után egészen jól, már-már sólyomszemekkel látta át a termet. A képviselő urak túlüvöltötték a szoknyájukat fel-felkapkodva sikongó honanyák jaját. A padozat tetejéről szurkoltak a teremőröknek, akik természetesen James Bond-i egyszerűséggel voltak felszerelve.

Az első, óraszíjából kipattintott egy baseballütőt és Pista mellé sújtott, ezen Trapp Pista, észveszejtő sebességében röhögött egy nagyot. Az egerek nagyon tudnak ám futni az életükért, van is rá okuk, mert sokan el akarják tőlük venni.

A második – sárga, beesett arcú, munkába hervadt kesernye – terembe rekesztett, szemüvegének szárát kapta le, miből hirtelen lapát méretű, óriás légycsapó lett.  Durrantott is, de mellé, majd – ugyan a be nem avatottaknak nem derült ki, de  ő volt a félkommandós egység egész parancsnoka – cipőjének belsejét, nagylábujja körmével háromszor megvakarta, jelet adva arra, hogy ez a használandó fegyver. Csak úgy csattogtak, pufogtak az óriás bádoglapát légyfogók. Kettő farokvégen találta, egyik picit az orrát horzsolta végig, de ő még mindig vihogott.

 Ebbe a terembe egér nem keveredhetett be, a biztonsági előírások totál-brutál zárták ki a legpitiánerebb esélyét is. A vérig sértettnek érzett képviselő asszony a “Pista, trapp!” serkentést már-már magából kikelve visította. Ekkor néztek egymásra a leggirhesebb teremőrök, és a beesett arcú főparancsnok hüvelykujj mozdulattal jelezte a sikert. Úgy látszik, mindenre fel voltak készülve, de Ex Trapp Pista, ez a vagány egérgyerek, még ebben a hátborzongató helyzetben is az X Trapp Pista nevet választotta. A sarokban ugyanis, háromnegyed egér hosszúságú egérlyukálcát helyeztek el, amibe belerohant, és tulajdonképpen önagyonütést hajtott végre.

Egyik fogdosó, gyűrűjén egy gombot megnyomva, hatalmas baseballkesztyűszerű képződményt generált saját kézfejére. Megfogta a megsemmisült egeret... Ilyenkor szoktam elgondolkodni a megsemmisülésen és a megsemmisítés hadműveleti fogalmán, mert ez az egér, a lehető leganyagibb voltában meresztette kinyúlt testének lábait az ülésterem kupolája felé.

A baseballkesztyűs demonstratív összeszorítással, felemelte a hadizsákmányt – finnyás gyerek volt, megsúgom, hogy a kesztyű belsejében egérméretű rés tátongott, olyan jó kis egérszoba – és kiment a teremből, ahol gyorsan a folyosók legundokabb bugyrába, egy szemetesládába dobta szegényt kesztyűstől, mert neki is egérundora volt.

A teremben helyreállt a rend, mindenki visszaült, újra morgolódtak, kiabáltak, heccelődtek és egyöntetű – ilyen ritkán van ám -–, száz százalékos szavazással hozták meg, a gerinces állatok minden helyzetben történő védelmét. Elfelejtettek záradékot írni, ezért sem egeret, sem patkányt, sem kígyót nem neveztek meg kivételként.

A teremőr, körme alá beépített gombocskával megváltoztatta zakója színét, gyorsan kinövesztette a haját és beesett, sárgásra fonnyadt arcát pufókra változtatta. Visszasündörgött, így senki nem köthet bele.

Be is fejezhetnénk a történetet, hiszen semmiféle levonható tanulság nincs, azért egy gondolat erejéig még bánkódjunk el X Trapp Pista sorsa felől, aki "holtából ébredve" – ugyanis kábult volt csupán – méltatlannak találta környezetét. Az egerek korán halnak ugyan, de rendkívül jól látnak. Előzőleg félpuskagolyónyi sebességét, az utolsó métereken negyed puskagolyónyira volt képes lassítani. Most mégis minden cikázott a feje felett, csillagokat látott, de kiette magát a kesztyűből és kosárból. Képzeljék, a piszok teremőrálcás kommandósok, ilyen eshetőségre is számítottak... Szándékosan, hallucinogén tömörítvényből készítették a kesztyűt és, immáron megint nem EX Pistánk, azt jóízűen behabzsolta.

Ebben a megváltozott tudatállapotban, pitbull önképpel menetelt a bársonyszőnyegen, mikor meglátta a szolgálatos macskaságot. Mordult néhányat, el is döntötte, hogy megeszi, ám ehelyett, a megmerevedett, tátott szájú egerész szájába menetelt. Most éppen díszlépésben döngeti a gyomrát és halad előre.

Hogy mi lesz a végkimenetel, ezt a kérdést nyitva hagyom...

Az ülésteremben zúgott a taps, mindenki bősz állatbaráttá vált. Kifelé jövet, Trapp Pista trappolásra serkentője odaszólt egy külsejét változtatni tudó, nem kommandós őrnek.

– Van ott egy dübörgő hátsószélű, macskává dermedt macska! Kérem – helyesbítek –, utasítom, kössön görcsöt a gyomrára, és mostantól legyen ez a folyosó kabalája.