Kőkemény egységben

– Kicsit besűrűsödtem…

– Erre a hígító az igazi gyógyszer, egyetlen barátom! Térülök, fordulok.

– Elment a józan eszed?

 – Nem, kérlek, nincs észmenésem, bár ha lenne, azonnali agyfogót kellene használnom. Én mindig mindenre tudom a megoldást, ezért örülhetnél kettőnk soros, hosszan tartó, már nem is emlékszem, mikor kezdődött barátságának. Örök barátság legyen az, szerintem már percek óta tart. Indulok, hozom az ellenszert, különben még sűrűbbnek fogod érezni magad.

– Oké, megdumáltál szép gömbölyű arcocskád csillogásával, csak előbb ugorj el a sarki sarokra, és mégis válts ki magadnak egy nagy adag észfogót, mert észlelésed van.

– Aranyos vagy, hogy így aggódsz értem! Nem is vettem észre, úgy gondoltam, ez ugyanolyan masírozással jár, mint az egyéb menés, de mindig hallgatni fogok a barátomra. Apropó! Mekkora váltságdíjat vigyek magammal? Említetted volt, hogy fogságából kell kiváltanom. Én nem vagyok egy erőszakra szakosodott szokás, képtelen leszek rögtön szabadságának visszanyerése után lenyelni… Mondd, barátom, köpcösödsz még?

– Igen, de akkor sem iszom hígítót! Sem szipós, sem önitató nem vagyok.

– Jaj, de sajnálom, a kereskedelemben már nem lehet kapni.

– Mit?                           

– Itatóspapírt. Most mondtad, hogy nem vagy önitatós. Tehát szeretnél az lenni, vagyis jól jönne neked, mert már nagyon sok perce és hatvanszor annyi másodperce örök barátok vagyunk. Most megyek, beszerzem, és a kedvedért behúzom a… Mit is? Vészféket?

– Á, nem, nem, észféket. Hümmedzi! Én így örülök, no. Egyik felem itt, a másik ott.

A szappanbuborék, amit egy lapító munkás unalmában buggyantott, látva beton barátjának teljes megköpcösödését és meghűlését, a bánattól szétpukkadt, s míg addig ide-oda lengette a szél, színekben játszott. Hosszú életének végén aláhullt, egyenesen választott barátjára, s mert a simító még tökéletlennek találta munkáját, egy kis korrekciót alkalmazva beleépítette.

 Most már, amíg a világ és szét nem porlad, esetleg egy békával szét nem törik a járdát, egyesültek.  Kőkemény egységben, minden kétséget odébb űzve ott süttetik magukat a napon.