Bűnöző életek

– Ma még akar szuszogni?

– Szeretnék, csak este hét van. Öt órán át nehezemre esne a légmentesítés…

– Így elhagyni magát! Tehermentesítettük minden hajszolás alól, mégis úgy liheg, mint egy nyelvét lógató, vastag bundájú eb.

– Bocsánatát kérem, muszáj volt beszippantanom…

– Hát ez az! Pocsékolnak, pocsékolnak, és megint csak pocsékolnak, miközben nincsenek tekintettel senki jóindulatára, függetlenül attól, hogy igen gálánsan szabtuk meg a napi belélegezhető oxigénmennyiséget. Ráadásul valami ficsúr vétójogának gyakorlása miatt, nem is lehetett úgy megcsinálni, ahogyan szerettük volna. Csak a belégzések számát határozhattuk meg, amivel élhet nagy öblös, vagy kicsit rövid, elpocsékolt szusszanatok formájában. Kénytelen vagyok magát éjfélig a légzés joga alól felfüggeszteni!

– Mélységesen megrendülten, egyenesen hason csúszva könyörgöm, legalább a percre kiszabott belégzés norma felét engedélyezze! Annyit gyakorlatoztunk családostul az elvárásoknak megfelelni, de még mindig képtelenek vagyunk nem állandó légszomjban kínlódni. A kijelző is folyamatosan stresszel, és nagy mennyiségű inhalálások helyett szapora piciket lélegzek. Közben szoktam rájönni, hogy saját normámat szabotálom…

– Maga a társadalom réme, egy roppant pocsékoló! Abból a fajtából való, aki rögtön rohan jogorvoslatért, persze tízszer annyi belégzés árán, és beszívja tizenöt ember napi levegőjét! Vegye tudomásul, bár nincs kegyelem, de nem kenyerem az önnön képem megrontása. Ezért, de csakis ezért, a percenkéni három belégzést engedélyezem, avval a feltétellel, hogy éjfél után öt órán keresztül a normában megszabott szippantgatások mai túllihegését tisztességesen lefaragja. Ellenőrizze magát, hogy a nap hátralevő részében tartalékoljon úgy, hogy inkább nyugodt hátralékai legyenek, amelyeket esetleg, különleges helyzetben, számtalan jóváhagyás után, hasonlóan pazarló helyzetben felhasználhat! Világos?

– Igen, kérem, megpróbálkozom az alig-szuszogással. Kiiktatom az alvást is, olyankor folyton ásítozok, az pedig jóval nagyobb légmennyiséget dönt tüdőmbe. A hatályos törvények alá rendelem magamat.

A légzésbiztos távozott, hátra sem nézett, hiszen a túlfogyasztók automatikusan jelentek meg ellenőrző készülékén. Úgy érezte, jól végezte dolgát, hasznos tagja a társadalomnak. Nagyokat, mélyeket lélegzett, felnézett az égre, és érezte, ő a levegőadó.

Az ajtó mögött már-már fuldokolva jelzett delikvensünk a feleségének. Csak az orrán ejtette ki a szót, hogy „hozhatod”. És az oxigénpalackból barkácsolt légzésszámláló-kicselező készülék kényelmetlen légcsőbehelyezése után, adminisztratív értelemben éjfélig nem vett több levegőt. A tarthatatlan helyzetet feloldó bűncselekmény-tákolmánnyal épp aznapra készült el. Attól a pillanattól élték bűnöző életüket, a légzésellenőr legnagyobb megrökönyödésére szippantás-félnormán.