2013. június 9., vasárnap

Sajttalanságra fel!

– Halló! Egérgond-mentesítő?
Riadt, feltűnően szoprán, lila hang vette fel a kagylót.
– Igen, uram, parancsoljon! Akut gondjai vannak, vagy folyamatosak?
– Kisasszony, maga a diszpécser, vagy a tanácsadó?
– Is, is, uram. A kolléganőmmel ketten végezzük ezt a gigászi mentőakciót.
– Nagyon örülök, hogy megtaláltam az elérhetőségüket!
– Jó, hogy mondja! Hol sikerült ráakadnia?
– Az interneten.
– Remek, akkor biztonságos helyről szerezte be az infót. Családos?
– Igen…
– Nagy családja van?
– Olyan közepes…
– Értem, tehát nagyjából húsz személy. Semmilyen körülmények között ne hagyják el a lakásukat! Inkább korogjon a gyomruk. ha kell egy hétig, de bele ne sétáljanak abba a körkörös, csámcsogásra hívóba, akármilyen ínycsiklandó dolog van a közepén! A pépesből se egyenek! Ha befalazzák önöket, azonnal kezdjenek alagutat ásni a másik irányba, feltéve, ha nincs vészkijáratuk. Meglátják, a szabadság várja magukat. Vagy így, vagy úgy… Mindig van megoldás! Majdnem mindig…
– De képzelje, egyikünk valamiért belement egy ilyen szakasztott borzalomba, és még most is fáj a szívem érte. Hiába mondtam, hogy ez már tudományosan letapogatott tény, hogy nem szabad, mert beleragad. Már nem mozdul szegény… Én belehalok Balambér úr hősködésébe, ne kövessék! A csend és lapulás életet ment, majd esznek, ha lesz mit. Persze, ilyen csábító környezetben, mint én, rettenetes! Tudja, itt berendeztek egy titkos, vidéki sonkák, kolbászok és szalonnák számára felfüggesztett díszhívogatót. Borzasztó nehéz. De fegyelem nélkül élet sincs. Érti, uram, ugye, érti? De bőghetnékem van. A lavórt is kerüljék! Ha hirtelen házigazdájuk – házi ellenségük – nagy vendégséget rendez, amolyan dínom-dánom falatokkal látná el önöket, azonnal hárítsák, hozzá ne érjenek! Néhány nap koplalás után általában beletörődnek, hogy önök nincsenek is, eltávolítják a veszedelmes szerkezeteket. Onnan kezdve egy valaki keressen biztos élelemforrást, olyant, ahol nem nagyon firtatják a hiányt, és egyenként, csakis olyankor járjanak étkezni, amikor biztosan nem látja önöket senki. Valami másban segíthetek-e?
– Igen, kezét csókolom. Hol is van az önök drágalátos irodája?
– Bőr utca, negyedik lukkantás. Ha majd elmúlik a veszély, kukkantson be! 
– Remek, tini lány! A hangodból tini cinire gondolok, egész fiatal lehetsz.
– Nagyon, uram, de tettre készek vagyunk.
– És akkor hogyan tartják a kapcsolatot egymással?
– Állandóan változó telefonszámokat használunk, mindig ugyanazon az oldalon közöljük az interneten, hogy minden érdeklődő gond nélkül megkaphassa tanácsainkat.
– Emberi hozzáállással merre is van ez pontosan?
– Savanyú Sándor utca huszonkettő, második emelet, negyvenhármas lakás. Szép, füstölt otthonban lakunk.
– Csak laktak. Nagy segítséget adott, tudniillik tele vagyok egerekkel… Itt vagy a spájzomban? Az összes létező tippet megadtad. Ki nem állhatom, hogy dézsmáljátok a holmimat, de leginkább a jelenlétetek irritál.
– Jaj, ne! Mit tettem? Kiadtam magam, magunkat, népemet. Most meglakolunk… Negyvenhárman vagyunk…
– Én elájulok! Mindig csak egyet láttam, annak is inkább a nyomát.
– De hát, uram, miért nem jelezte, hogy maga nem egér?
– Kislány, halvány sejtelmem sem volt, hogy te nem vagy nem egér. Egészen megtévesztő volt az egérmentesítő cím.
– Pedig mi ezt arra értjük, kérem tisztelettel, hogy mentesítjük egértársainkat, az egértelen viselkedéstől és mindentől, ami egértelen. Gondolom, most befalaz?
– Igen kedves, minden oldalán beton a fal vesz körül, úgyhogy esélyed sincs, kislány. Bár soha nem kedveltem a pusztítását. Szabad elvonulást ajánlok, ha…
– Nem, nem, nem és nem adom ki a rám bízottakat!
– Kislány, maguk úgy váltják a frekvenciát, ahogy akarják. Gondolom, a mai naptól egészen máshol értetik meg egymással a teendőket. Én ember vagyok.
– Brrrr! Cin, cin, cin!
– Nem kell úgy ugrálni! Megmondod a feltörhetetlen kódotokat, az internetes oldalad jelszavát és már mehetsz is. Végignézem az ajánlásaitokat, aztán úgyis csináltok másik oldalt, más jelszóval. A háttérbeszélgetések érdekelnek elsősorban, nem az, amit mindenki láthat, csak ti. Az admin.
– Meg kell beszélnünk, meg kellene… Mi a garancia, hogy nem használja fel ellenünk?
– Már mondtam, a szabad elvonulás.
– Én sosem hittem embernek. Mit ért a szabad elvonuláson?
– Előre küldhetsz egy lurkót, aki visszacincogja, hogy tényleg kiengedtem. Ha neked az biztonságos, egyenként spurizhattok át, ahová akartok. Beszéljétek meg, mert különben csapdavéget értek!
– A jelszó nagyon megkombinált, nehezen jegyeztem meg… 111 111 111
– Csudaszép jel, csudaszép! Tini lány, most nullát csinálok belőle, eresztheted az első ficsúrt.
A mentőközpont átmenetileg szünetelt ugyan, de a gyors költözés után tizennyolc perccel 222 222 222 jelszóval, a szomszéd ház padlásáról már folytatódott is.

Tanulság nincs. A rágcsálók rágcsálnak, az emberek embersznek. Embereljük hát meg magunkat, és éljen ki-ki a maga, nem társbérlőképpen! Most pedig sajttalanságra fel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése