– Halló! Egérgond-mentesítő?
Riadt, feltűnően szoprán, lila
hang vette fel a kagylót.
– Igen, uram, parancsoljon! Akut
gondjai vannak, vagy folyamatosak?
– Kisasszony, maga a diszpécser,
vagy a tanácsadó?
– Is, is, uram. A kolléganőmmel
ketten végezzük ezt a gigászi mentőakciót.
– Nagyon örülök, hogy megtaláltam
az elérhetőségüket!
– Jó, hogy mondja! Hol sikerült
ráakadnia?
– Az interneten.
– Remek, akkor biztonságos
helyről szerezte be az infót. Családos?
– Igen…
– Nagy családja van?
– Olyan közepes…
– Értem, tehát nagyjából húsz
személy. Semmilyen körülmények között ne hagyják el a lakásukat! Inkább korogjon
a gyomruk. ha kell egy hétig, de bele ne sétáljanak abba a körkörös,
csámcsogásra hívóba, akármilyen ínycsiklandó dolog van a közepén! A pépesből se
egyenek! Ha befalazzák önöket, azonnal kezdjenek alagutat ásni a másik irányba,
feltéve, ha nincs vészkijáratuk. Meglátják, a szabadság várja magukat. Vagy
így, vagy úgy… Mindig van megoldás! Majdnem mindig…
– De képzelje, egyikünk valamiért
belement egy ilyen szakasztott borzalomba, és még most is fáj a szívem érte.
Hiába mondtam, hogy ez már tudományosan letapogatott tény, hogy nem szabad,
mert beleragad. Már nem mozdul szegény… Én belehalok Balambér úr hősködésébe,
ne kövessék! A csend és lapulás életet ment, majd esznek, ha lesz mit. Persze,
ilyen csábító környezetben, mint én, rettenetes! Tudja, itt berendeztek egy titkos,
vidéki sonkák, kolbászok és szalonnák számára felfüggesztett díszhívogatót.
Borzasztó nehéz. De fegyelem nélkül élet sincs. Érti, uram, ugye, érti? De
bőghetnékem van. A lavórt is kerüljék! Ha hirtelen házigazdájuk – házi
ellenségük – nagy vendégséget rendez, amolyan dínom-dánom falatokkal látná el
önöket, azonnal hárítsák, hozzá ne érjenek! Néhány nap koplalás után általában
beletörődnek, hogy önök nincsenek is, eltávolítják a veszedelmes szerkezeteket.
Onnan kezdve egy valaki keressen biztos élelemforrást, olyant, ahol nem nagyon
firtatják a hiányt, és egyenként, csakis olyankor járjanak étkezni, amikor
biztosan nem látja önöket senki. Valami másban segíthetek-e?
– Igen, kezét csókolom. Hol is
van az önök drágalátos irodája?
– Bőr utca, negyedik lukkantás.
Ha majd elmúlik a veszély, kukkantson be!
– Remek, tini lány! A hangodból
tini cinire gondolok, egész fiatal lehetsz.
– Nagyon, uram, de tettre készek
vagyunk.
– És akkor hogyan tartják a
kapcsolatot egymással?
– Állandóan változó
telefonszámokat használunk, mindig ugyanazon az oldalon közöljük az interneten,
hogy minden érdeklődő gond nélkül megkaphassa tanácsainkat.
– Emberi hozzáállással merre is
van ez pontosan?
– Savanyú Sándor utca
huszonkettő, második emelet, negyvenhármas lakás. Szép, füstölt otthonban
lakunk.
– Csak laktak. Nagy segítséget
adott, tudniillik tele vagyok egerekkel… Itt vagy a spájzomban? Az összes
létező tippet megadtad. Ki nem állhatom, hogy dézsmáljátok a holmimat, de
leginkább a jelenlétetek irritál.
– Jaj, ne! Mit tettem? Kiadtam
magam, magunkat, népemet. Most meglakolunk… Negyvenhárman vagyunk…
– Én elájulok! Mindig csak egyet
láttam, annak is inkább a nyomát.
– De hát, uram, miért nem
jelezte, hogy maga nem egér?
– Kislány, halvány sejtelmem sem
volt, hogy te nem vagy nem egér. Egészen megtévesztő volt az egérmentesítő cím.
– Pedig mi ezt arra értjük, kérem
tisztelettel, hogy mentesítjük egértársainkat, az egértelen viselkedéstől és
mindentől, ami egértelen. Gondolom, most befalaz?
– Igen kedves, minden oldalán
beton a fal vesz körül, úgyhogy esélyed sincs, kislány. Bár soha nem kedveltem
a pusztítását. Szabad elvonulást ajánlok, ha…
– Nem, nem, nem és nem adom ki a
rám bízottakat!
– Kislány, maguk úgy váltják a
frekvenciát, ahogy akarják. Gondolom, a mai naptól egészen máshol értetik meg
egymással a teendőket. Én ember vagyok.
– Brrrr! Cin, cin, cin!
– Nem kell úgy ugrálni! Megmondod
a feltörhetetlen kódotokat, az internetes oldalad jelszavát és már mehetsz is.
Végignézem az ajánlásaitokat, aztán úgyis csináltok másik oldalt, más
jelszóval. A háttérbeszélgetések érdekelnek elsősorban, nem az, amit mindenki
láthat, csak ti. Az admin.
– Meg kell beszélnünk, meg
kellene… Mi a garancia, hogy nem használja fel ellenünk?
– Már mondtam, a szabad
elvonulás.
– Én sosem hittem embernek. Mit
ért a szabad elvonuláson?
– Előre küldhetsz egy lurkót, aki
visszacincogja, hogy tényleg kiengedtem. Ha neked az biztonságos, egyenként
spurizhattok át, ahová akartok. Beszéljétek meg, mert különben csapdavéget
értek!
– A jelszó nagyon megkombinált,
nehezen jegyeztem meg… 111 111 111
– Csudaszép jel, csudaszép! Tini
lány, most nullát csinálok belőle, eresztheted az első ficsúrt.
A mentőközpont átmenetileg
szünetelt ugyan, de a gyors költözés után tizennyolc perccel 222 222 222
jelszóval, a szomszéd ház padlásáról már folytatódott is.
Tanulság nincs. A rágcsálók
rágcsálnak, az emberek embersznek. Embereljük hát meg magunkat, és éljen ki-ki
a maga, nem társbérlőképpen! Most pedig sajttalanságra fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése