Hiteltelenség.

Megkarcolat

Cicamic belekarmolt a mellette őrszolgálatot végző komondor orrába, teljes párhuzamossággal szelte függőlegesen négybe. Komondor átmenetileg meghökkent, de kölyök korától belenevelték a viselkedési normákat. Attól, hogy valaki karmokkal hadonászó cicamici, még nem feltétlenül lehengerelni való.

Rövid listáján ugyan pirossal látta a számát, de ez neki nem jelentett semmit. Macsek azt gondolta, hogy a szám színe valami különleges jelentőségű, ami őt kiemeli az átlagnyávogók közül, de tévedett. Elsősorban azért, mert az ember nem szappanbuborékra írja a nevét, még ha négy lábon járva dorombol is. Másodsorban, az önmegörökítés kudarcra ítélt formája a Szarvasbogár fedőnév használata. Így soha senki nem fog, a Miaúmilu – már maga sem tudja pontosan milyen – nevére gondolni.

A komondor, komor undora után lehiggadt, felsejlett az is benne, hogy őrszolgálatban nem szerencsés minden oktalan irányba bámulászni, elvonja a figyelmet.

– Te vérző orr, mi az az őrszolgálat? Muszáj értelmezhetetlen sajtszavakat használnod? Savó lesz belőlük, bár az ilyen marhaságok sem állnak túl közel hozzám… Szétvakarom őket, túl közeliek az őrséghez. Remélem, sikerül kiirtanom őket a használatból, és helyettesíteni azzal, amit anno ideadtál nekem. Ez így hiteles!

– Nem értelek, ó, macskák körömpörköltnek sem valója, a szolgálat az szolgálat. Nekem most beszélnem sem volna szabad, de megválaszolom. A rám bízott feladat az, hogy őrködjem nyugalmad felett, még akkor is, ha többszörösen végighasogatod az orromat.

– Na figyu, kutyi! Az őrszolgálat szót vond ki az aktív szókincsedből! Előbb taszítsd a passzívba, majd vegyél egy nagy radírt és töröld! Mondtál még két-három olyan kifejezést, amelyek csalánkiütéssel járó, nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülést okoztak nekem, mert beszélem bár e nyelvet, de macskanyelven, ami nem enged a köröttem nyolcméteres sugarú körön kívülitől semmi eltérőt. Akik ott vannak, felejtsenek el minden hablaty szöveget! A komondor szót sem kedvelem! Régen azt mesélte – hú, de prüszkölni való kedvem van – anyám, hogy mindenféle még macskátlanabb szavakat használtak körülöttük, amelyekből egyet s másat én is hallottam. Nagyon vigyáztam, hogy meg ne jegyezzem őket! Látom, te nem vagy hajlandó tudomásul venni, hogy a neved is prüszkölésre ingerel, tehát jóval okosabb lenne, ha mondjuk, nagymacskának neveznéd magad.

– De hát én kutya vagyok! Mi ez a különcködés macskahonban? Szűk szókinccsel úgy beszélünk, ahogy én akarom!

– Kedves sokkörmű karmos, dolgom van, mint látod, épp szeretnélek megvédeni egy fajtársam támadásától. Ne vond el a figyelmemet, kérlek!

– No, ez volna a magyarázatod a szótalanítás alapszükségletére? Nem veszed észre, néha mikor órákig beszélsz, előfordul, hogy két hidegrázásra okot adó ó-szót is becsempészel buldogtalan nyelved forgatása közben? Méghogy őrszolgálat, meg védelem! Szolgálat nem is létezik! Ez a szó számomra abszurd. Számtalan elemről hallottam, de a véd nevezetű, gondolom, márkavédettről még nem. A neved, már megmondtam, akár undor is lehet, de kom nélkül, mert így nincs értelme! Mondd, hogyan becézett a drága, hú, de kutya édesanyád?

– Leláblógnak…

– Most kotródj, kérlek, a láthatatlanságba, mert ha nem figyelek oda, még a görbölő, lincselés, veréce, vagy szodé szavakkal is megzavarod nyelvegyszerűsítő szándékomat!

– Tiszteletreméltó objektumom – amit kutyakötelességem védeni, különben megennék –, a szolgálat ideje huszonnégy órás, élethosszig tartó. A tiedig, vagy az enyémig. Ha te karmolsz hamarabb az ellehetetlenedésbe, kapok egy új macskát. Másodszor, a felsorolt szavak gazdagítják nyelvünket, mi több, simogatják a szívemet, nagyon szeretem őket hallgatni. Legalább emlékezni engedj, úgy szeretnék írni tudni, mint az emberek. Talán hallottad, hogy létezik irodalom, bár nem hiszem, hogy az olvasás tudománya megfertőzött volna. Sajnos, mi komondorok is csak a nyílt fülűség olvasásváltozatát művelhetjük, de úgy döntöttem, hogy belekarmolom az összes kipusztításra szánt szó lenyomatát gondolataim rejtett szobájába. Ahonnan akarva, akaratlanul jó sok ki fog potyogni, de annyit mentek át a következő ebgenerációknak, ahányat csak tudok. Most pedig, tessék hasra feküdni azon a párnán, különben nem tudok őrködni!

A macska megszeppenést színlelve fordult az jelzett irányba, majd a hátsó lábaival, két villanás alatt, a hosszában széthasított orrot keresztben is kétszer felszeletelte. Az öreg komondor már ezen sem tudott meglepődni, ilyenek a macskák. A saját territóriumán belül is elvárnák, hogy kutyabőrt csináltasson magának, macskabőr helyett.