Hogyjönezideség

– “Azért mondod, mert elgörbült, ugye? Különben, egy túlzengett, pengeéles elemen, többes szám harmadik személyben lophatod a napot. Lecifrázhatnálak, tudod-e, de most nincs hozzá kedvem... Ez nem szándékos kirekesztés egy berekesztett tehertank fedélzetéről, ahol a kapitány harsány, dübörgő imbolygásgátlóval próbálkozik balladába tuszkolni magát. Igen bizony, a bal lába! Beleakadt egy arra kószáló tankágyú hátralökődésébe, s ez igen fájdalmasan érintette. Nem tudom, hogy jön ez ide, de vakard ki belőle magad! Kaparhatsz is... Lényeg, hogy rövidülj. Módszereidben sosem fogunk gátat szabni, de lábalatti talpalat van a talpad alatt, és ha bekukkantasz, az én szöges bakancsom sem egyszerű, talaj menti beidegződés. Idegileg főleg egészen kigombolta magát, és lekvárt gyártó tapaszháborúk bakancsos makacsa lett. Ne keresd, megértetted!? Ma van a keresetlenség napja! Szemedből azt olvasom ki, még mindig nem érted, mi után nem is kellene kajtatnod, a grenadírmarsban gazdag altalajunk közvetlen belsejében. Az épség, egyben szépség is! Kifogták a lovakat, mint ahogy te is azt hiszed, kifogtál rajtam, de mielőtt szétdúlnád önbecsülésed, és saját pöttömvoltod áramtalanságába zuhannál, fesztiválhangulatba segítem lényed megkökörcsinesedését. Már megint bárgyún nézel, szavaim között keresgélsz, pedig a kertemet kihagyva, igenis minden rendben van. Pantomim, marionett, csörgősipkás hogyjönezideségek viszik perced, és önjelölt pered, amitől sosem fogom megfejteni, honnan eredhet... Legbenső kimenekítésének menthetetlen helyéről? Hej! Félre tréfa, jön a zab, abraknak. Jó sokat raknak abból a lóbabból.” Nos, kedves barátom, mi nyitottak vagyunk az ifjú tehetetlenségek – akarom mondani, tehetségek – felé. Előbbi, banális nyelvgyakorlatomat most abbahagyom egy picit, tehát memóriavizsgálat következik. Amennyiben imént elmondott, rendkívül egyszerű, tömören fogalmazott, egyértelmű, alig tőmondatnál hosszabb szövegemet, szövegecskémet, intelligencia indexe felmérése érdekében, egyben színészi artikulációja esetleges pangásának felmérésére, gyorsan, dadogás és csupa “ö, ö” megszakítások nélküli folyékonysággal, pillanatok alatt utánam mondja, magáé az állás. Ülhet egész nap. Bocsánatot kérek, szeretek játszani a szavakkal, hallgatom hát.

– Ö, ö, ö...

– Alkalmatlan, küldje be a következőt! Ne rabolják feleslegesen az időmet, műveletlen és minden, jég hátán megélő képességet nélkülöző, botcsinálta taplók. Repítse be a következőt, a mai huszonhetediket! Egy ilyen egyszerű állásra, mint a konyhai sülteltakarító-fogmester, ennyi idő alatt sem találok egy rátermett munkavállalót...