Petróleumlámpák...

Porcelán belső részeiből, búrája alól mereszti ki üvegnyakát. Olyan színe van, mint egy vörösborral megöntözött vörösboros pohárnak. Már csak azért is, mert azok belsejét locsolják leggyakrabban ilyesmivel…

Ugye sosem gondolnák, hogy a barátságról és a szerelemről ténferegnek gondolataim.
A szerelem egészem más… Egytartályú petróleumlámpa, két lámpaüveggel, ahol a lángnyelvek megmagyarázhatatlanul, de mégis eggyé olvadnak, egybe ölelkeznek, és ha a tartályt kettéhasítják is, örökre együtt égnek.

A szerelemnek dúlnia kell, kellene… Rengetegszer – az összes jó esetben – a két lámpaüveg egyesül, és ha egyoldalú elszerelmetlenedés következtében teljesen középen hasad ketté, akkor is égve marad. A féloldali olaj, tartályszétrepesztés után sem csurran ki sosem. Mi több, a végtelenségig legmagasabb lángon ég. Ilyen csodák vannak!

Nagyon hasonló a barátság. Igaz, ott két tartály van, ugyancsak két tisztára mosott lámpaüveggel. Jó esetben a belek ugyanabba a magasságba csavarva, hasonló lángon égnek.
Már-már szállóige, hogy a befejezett barátság soha nem kezdődött el, nem is volt. Nos, ahogy az érzéseiben elhagyott szerelmes lángja a közös olajtartóból táplálkozva tovább ég, sokszor örökre, úgy a barátság dupla üvegű lámpája, két egymással közlekedő tartályból egészen hasonlóan tesz.

Ha ugyan a petróleum nem fogy el, de valamelyikben kialszik a láng – elképzelhető, hogy örökre nyithatatlan retesszel szigeteli el magát a másiktól –, amaz viszont, hogy, hogy nem, néha így sem hajlandó kihunyni a korábbi, pecsételtnek vélt ígéretözönből, melyeket egy legyintéssel hárított a letűnő. Még a vádaskodás – vagy ami talán fájdalmasabb, ha átnéznek valamikori búraikrükön – sem képes a valódi barátságot pislákoló szintre csökkenteni.
Folyhat aknamunka, üveget kívülről tördelő rideg rágalom, egy mégoly szerény olajűrtartalmú cserbenhagyott oldalán sem állhat be a teljes elkoromsötétedés.

Ki tudja, a maga részéről álbarát talán soha nem néz vissza, de mi van, ha egyszer bajba kerül, és a lecsavart láng homálya miatt, a mellőzött, megvetett, kiröhögött, elhagyott, de még világosságban éldegélő oldal nem tud ugrani, ha kell, kezét-lábát törve, jó barátként, mert a kifogyhatatlan beltartalom nem enged.

A fogyhatatlanság miértjét nem érdemes firtatni. Az okot csak szavakkal magyarázhatnánk. A barátság esetében a „nem tudom, miért” a leghatásosabb magyarázat.