Egyenetlenségek

Utolérhetetlenek ezek a régi mesterek! Mi lecsúsztunk az olajjal síkosított veremcsúszdán, már csak egy színnel dolgozunk. De most itt, a restaurálási munkálatok kellős közepén, az első vakarásom ámulatba ejt. Nem azért, mert olyan jó felkaparó vagyok, hanem a fehér, ezüst és opál pöttyfröccsök keverékéből tárul elém, egy briliáns kompozíció. Azt hiszem, a mesternek tudnia kellene, hogy lehet másképpen is festeni, mint mi… Sőt! Na, lássuk a továbbiakat. Ez hihetetlen! Alig kapartam egy picit, máris szabályosan kerek, mindenféle színű cseresznyealakú köröket tártam fel! Egyre érdekesebb ez a restaurálási munka. Mondhatja bárki, nem unalmas, sőt, a világ legvérpezsdítőbb tevékenysége. Igaz, az elemzéshez csendre lenne szükségem… Jó néven venném, ha körülöttem alábbhagynának a felesleges és szándékos zajártalommal. Van, aki dalol, van, aki fütyül, de ami közös bennünk, mindenki kapar. Egy picit megütöm a vésőmet, s lám, ez hihetetlen, azt hittem, sosem juthattak a művészetek ilyen magasságra! Szimmetrikus, kovácsolt vasrácshoz hasonló figurák sorakoznak egymás mellett. Milyen érdekes, a mester, a hőskorok mestere, ismételt. Ugyanaz a motívum, számtalan egymásután fonódással teljesedik ki… Gyönyörű! Már alig merem vésőm kobakjának csapni ezt a pici kalapácsot, s lám, még százszor érdekesebbet találok! Némi aszinkronizmusban, nem teljes párhuzamban a hosszúságok egyenetlenségével, csíkok helyezkednek el egymás mellett. Köztük, alattuk, fölöttük és mellettük kávéscsésze átmérőjű, sokszínű körök derengenek. Most kicsit feljebb kopácsolok, és hihetetlen: különböző vastagságú és színű vonalak tökéletes párhuzamosságával találkozom. Mester, jöjjön, nézze, mit találtam!

– Hé, csákós! Dobd le azt a csavarhúzót és finommechanikai kalapácsodat! Kapd el a spaklit, itt egy rendes véső és normális kalapács. A többiek már egy egész falat letakarítottak, te meg a szádat tátod és nézed a vakolatot. Kaparj, mert holnap estére készen festve kell átadnunk! Pénzes a megrendelőnk! Nyomd a munkát, te félálomban andalgó buborék! Amilyen holdkóros vagy, képes lennél visszaállítani a rolnizást, csíkozást, formázást. Nemhogy te, vagy ti, de már én sem tudnék rendesen megcsinálni egy ilyen cifra csíkozást. Arról nem is beszélve, hogy ötvenszer annyi munkáért tízszer kevesebbet fizetnek. Tehát haladni kell a korral. Nyomd, különben nyolcvanheten várnak a helyedre. Kapsz egy félórát, hogy behozd merengő lemaradásodat! Aztán neki lehet állni javítani, ketten már festenek. Ma ilyen műveket csinálunk! Éppen azon gondolkodom, hogyan lehetne megoldani a rengeteg felesleges egy színfestés kihagyását, a színtelen, festék nélküli szobafestésre áttérve. Ha megengedsz magadnak még egy múltmerengést – nem kell szólnod, úgyis észreveszem –, rolnit csinálok belőled!