Fénypontok

Valahol, messze az ég alján, meg sem mozdul a két nagyon erős párhuzamos fénypont. Repülő nem lehet, a házak pedig nem lebegnek… Megint tintával pacázott az éjszakai ég, és szokásához híven, ki tudja, miért, amikor én nézem, majdnem mindig dundin terpeszkedik a Hold, fényével átkönyökölve, és megfestve az alatta levő felhőréteget.

Csak tippelek, hogy dió- vagy cseresznyefák lombjai látszanak körvonalazódni a domb túlsó oldaláról. A völgyben mindenki alszik és a környéken sem ég egyetlen lakóházban sem a villany. Hűvös, locspocs idő van bár, de szemernyi esélyt látok egy esőmentes, száraz nappalra.

Ilyenkor május végén mindenkit hív a föld. Koránt sem vagyok biztos benne, hogy tényleg aranyat ér ez az eső, de egy biztos, ebben a majdnem október eleji hőmérsékleti rekorddöntési kísérletben is vaskosan kövéredik minden zöld levél.

A két, még mindig azonosíthatatlan párhuzamos pont fényerőt változtat, gyengül. Talán kifogyott a lámpásokból az olaj? Azt hiszem, megvan! Bár innen nem érzékelem a mozgást, de talán traktorok lehetnek…

 Immáron hárman sorakoznak, és miután a fény az imbolygás minimumát sem láttatja, előbbi elméletemet el kell vetnem. Tehát nem a „ki mint vet, úgy arat” gépek léptek a képbe.
Tanyák már nincsenek, és a felszíntől tenyérnyi magasságban, tenger híján a világítótorony ötletét is mellőznöm kell. Tehát tévedtem! Ott, ahol én azt sejtettem, hogy nincsenek épületek, valakik – előbb két, majd három házban –, lumpolva fogyasztják az áramot.
Kérem tisztelettel, csak egy picit lenne erősebb az a rejtőzködő holdfény, a fákat már azonosíthattam volna.

 Tévedni emberi dolog, a Hold eltűnt, már egyáltalán nem látszik, és éjszaka ember legyen a talpán, aki a sötétben messze kúposodó, nem ismert fákat azonosítani képes. Most még ráncolom egy kicsit a homlokomat, mérgelődöm az időjárás járkálásában, és az erősebb, égi pici pöttytől nagy arasznyira fekvő, Balaton formájúra megvilágosodott felhőfolt alatt, a lefelé slusszkulcs alakú, máris változóval bezárom az éj tanulmányozását.

Talán nem tenném ilyen hamar, ha a szomszédos udvarokban legalább néhány kutya,  figyelemre méltatva társaságot, szolidárisan ugatna…