Bújócska --- színről színre (Bátai Tibor)

 

   

Lexikon, önismeret, más ismeret, kiismerés… Kiismerték! Mondhatni felgöngyölítették lappangó, nem militáns forradalmárságát. Hazaszeretete nem mellékesen forr benne. A kifejezetten kifejezhetetlen. Patriotizmusának melléktermékeként egyértelműen nem kedveli a diktatúrákat. Emiatt kénytelen volt végigjárni egy letiltott tor-túrát, bakancs nélkül.

     Mások viszont pironkodás nélkül bakancsolták, és ő némi mazochizmussal indított a gyújtópontba. Szerencsére íráskésztetése makacsul izmosodik, jel sincs a spontán gyógyulás esetlegességére.

Frau Spielrein is kapuja alá kéredzkedett – talán inkább odapottyant –, mert az ideák világában, Platónnál minden lehetséges.

     Madár dalolhat a psziché titkairól, sőt az origóról, de még az írásról is van platóni, illetve platonista véleménye. Valamelyest lesütött szemmel, szendén, ez lett az aktuális, legfontosabb gondja.

Nekilátott, addig sem kellett szégyennel bajmolódnia. Részvétlenségében részvét ambicionálja, és azt is tudja, hogy ki a nem más, a „non aliud”. Pont ezért szeretem pontjait, mert nem csak verbális barát, hanem fejben olvas, nem vesz hiába szájára szavakat, mert tudja, hogy beléjük botlana, mint irracionális akvarellpancsba.

     Tulajdonképpen kizsinórozhatatlanul folytatta idegenkedését, kevés alkalom adódik viselhetni, de olyankor mindig egy európai nyugalmával állja a méltatlankodó tekinteteket. Ha kell, dacol, ha kell, szeret, de szeretet nélkül sosem kezd aprólékos leltárba. Könyvei mögött élesen kirajzolódó kontúrjai intenék.

     Az is ő, mert csillagokra bízza az angyali részleteket, és van bátorsága palackpostába rejteni a nyerőszériát.

Feltárja a folyamatos teremtés titkát – creatio continua –, és innen rögtön leágazik az út a bugyorba, abba a bizonyosba, amelyik csupa jó szándékkal van kikövezve. Ránk való tekintettel ki is teszi a „merre ne” közlekedési táblát, de sokan nem látják színről színre a dekódolt történetet.

     Morális félszegségében kér bocsánatot a pajzsokon terpeszkedő királyi madaraktól, amiért hasonlóak az együgyű emberhez, és mert egyáltalán bocsánatkérésre szorulnak a varjak.

     Azon a nyelven nyög fel, majd mértékkel tesz kárjelentést. E híres hazában, legszebb közmagyar, harcos indiánnal mutat példát, mert holló nem versenyezhet párttal. A legelső dakota mohikán dalnok, pedig közmagyar volt.

     Újra kell alkotnia magát. Még nem tudja, milyen lesz, én sejtem… Jó vigasztaló, aki vigasztalódik, akár a bátrak, meg is hozsannázza őket. Szemérmesen csak a többit, önmagát nem, pedig nem játszhat bújócskát.

Minden példabeszédéből újra, meg újra előhívódik a jelző nélküli demokráciák valamely igazsága. Igaz, még az is tény, hogy a probléma nem az sohasem, hogy illetlen szóval válaszolna. Tiszteletre méltó alázattal mutat a spirálra. Nem várt kilógások határozottabb dirigense, fanyalgó kritikájú partitúrákat levezényelve meghökkenne azokon, kik rangjukat önnön fontosságukkal teszik emelkedettebbé.

     Ám ez a klasszikus, nyűhetetlen, már fekete-fehéren védi tökéletlenségét. Kiölt szégyenünk szégyenével ébred, ébreszt, szárnyakat terjeszt, buzdít a kétkedésre, és önnön gerincét ajánlja, kívülről megannyi szélből emelt torony ellen.