Elmondóka

Kedves gyermekek, ma végre lerántom a leplet arról, hogy felnőtt bácsik és nénik, nap mint nap „mondókának” nevezett agymosással butítanak benneteket.

Csak egy példát ragadnék ki: „Kispiricsi falu végén folyik el a kanális…”. Azt persze nem mondják meg, mi egyéb folyik a kanálon kívül, azon a tudom is én hol terpeszkedő faluvégen. Egyáltalán, miért emelik ki a kanalat, mikor egy gyermek szemszögéből az összes többi sokkal érdekesebb, már csak azért is, mert nem is tudták, hogy van bármi, ami falujuk végén folydogál.

Tény, hogy a helységnevet megtanulják, de hogyan? Hiszen az alsó-vöcsögelei bölcsisek is kispiricsinek képzelhetik magukat. Ármány dolog, kérem! A folytatás még brutálisabb, mert az a gyermek, aki kinőtt a babakorból és elkezdett babázni, hirtelen szembesül egy mézesmadzaggal és egy ellentéttel: „Nem megmondtam, édes rózsám, te leszel a babám is”. Itt sincs tisztázva, hogy mi más lesz, sőt komoly tévútra vezetik azzal, hogy rózsaképzetet keltenek a zsenge korú, még bimbózni vágyó kisgyermekekben.

Látják, már én is a bűnözés útjára lépek, mikor bimbónak nevezem őket, pedig de nehéz, mert én vöcsköknek, prücsköknek, kölyköknek és gyerkőcöknek nevezem őket. Ám most érzékeltem, hogy ez is helytelen, mert azt hihetik, hogy tényleg azok, miközben felelősségem tudatában állítom, lehet, hogy azok! Másképpen hozzáállva a dologhoz, az én becézésem nem ferdített torzítás.

Térjünk vissza a baba szóhoz! Igen kiskorúak is tudhatják már a szó átvitt értelmét, ezért életkoridegen, önértékelést zavaró vágyódásaik és hibás hozzáállásuk lehet. Mindez az ilyen gügyögő-bügyögő mondókák miatt!

Talán a „cin-cin-cillárom” a legobjektívabb rész – még ha van is benne némi durvaság –, legalább nem szakad fényévekre a valóságtól. Ám rögtön a viszonylag jól érthető sor után bedobják, hogy „te leszel a virágom”. Itt már kacérkodtak a rózsával is. A rózsa ugyan virág, de nem édes, hiszen ifjú polgártársainkat korábban édes rózsámnak kottázták.

Most pedig az édest elhagyva, teljes általánosításba zuhannak, és virágperspektívákat nyitogatnak szegény mondókaallergiás, apró termetű, gyermekded honfitársunknak. A veszélyhelyzet közzétételén túl mást nem tehetek, adminisztratív lépésekre nincs lehetőségem. Mindenki tegye meg a szükséges lépéseket, de ne értsék félre!!! Egybemondtam, nem kívánom, hogy mindenkit egyen meg valami…

Ha durván objektívnek látszik is, de tanítsuk gyermekeinket valós dolgokra mondókáikban. Például erre:

„Vág a szekerce, csattog a bogra,

Pottyants kisgyermek nagyot nagyokra,

Vagyunk egypáran, akár a bögre,

Akasszunk mindent együtt a szögre”.