Macskaszem

Ma kiszúrunk a Gazdi nevű terrorjelenlévővel, aki sündörögve kunyerál, és minden percünkben saját, idétlen gondolkodása szülte szabályokat erőltet ránk. Ezt a sok hülyeséget most levakarjuk egymásról! Van-e olyan macska, akit egy orr formájú, lógó kolomp ne érdekelne jobban, mint e paraziták lelki állapota? Aztán, ha törvényt sértenek, az az ő bajuk! Ne fogjanak ránk mindent, legjobban teszik, ha semmit, mert már a Whiskas-evéstől is undorom van.

Ne fintorogj, Bajuszkrém, te úgyis olyan rémes vagy, mint a legszebb választási kampányrém. Fogynod kellene, kilógsz a sorból. Nyakalod! Meg kell adni – őszinte leszek –, az egerészés borzasztóan fárasztó, ezért magam is célszerűbbnek látom azt a kotyvadékot fogyasztani, de abban a pillanatban, amint emancipálódom…, bár tudnám, mit jelent ez a marhaság? Én az ember nevű nagyokos, uralkodni vágyó betörését értem alatta. Azt hiszem, igazam van! Nyávogjon, aki nem ért egyet, de ha netán, esetleg valaki megteszi, annak én, a legpengébb karmú, végigegyengetem selymes vagy – mint ősszel a falevelek – hullófélben levő bundáját.

Nem szeretem, ha nem hagynak nyugton. Ez a teljes magamra hangolódást jelenti. Mi, egymást szerető macskabanda, külön-külön ki nem állhatjuk a többit. Ezért megdöbbentene, ha bárkinek újat mondtam volna. Ma lezabáljuk a macskaszemeket!

Te kis kövér, ott hátul, húzzad vissza a karmaidat, még nem egymás szemére vonatkoztatjuk az aranyszabályt, hanem a ránk erőszakolt förtelmekre, amik itt csörögnek rajtunk. Ezek a macerás, kellemetlen izék, hogy úgymondjam, teljesen lehetetlenné teszik az egerészést. Aki nem bízik a másikban, mert normális macska, intézze  maga.

Ezek az aljas kétlábúak – akik önkényes átnevezéssel próbálnak, oldalunkat vakarva, gügyögni nekünk – azt szeretnék, ha az életünk egy nekik szóló dorombolás lenne. Mocskosul ránk erősítették… Jut eszembe, dorombolás meg egyéb, én akkor dorombolok, alszok, eszek, iszok, esetleg virnyákolok, amikor szuverén kedvem indító nyomatosítást ad erre. Különben, ha nem lenne bent melegebb és kényelmesebb, már régen megpattantam volna.

Te Uborkafej, ott hátul, ott oldalt, ne próbálkozz, egyedül nem fogod leszedni! Egy teljes percnyi macskaabszurditást kérek mindenkitől, legyenek bizalommal szavaim és riasztó macskatársuk iránt. Egyik a másikunknak tudja csak eltávolítani, a kényszer hátsó macskaszemeket. Aztán ki-ki megy oda és addig vadászni, dőzsölni, aludni, vagy mit tudom én, ameddig akar.

Eddig sem dumáltam bele mások életébe, ezután sem fogom hagyni, hogy az enyémbe valaki beleszóljon. Így, most a hátsó lámpáktól megszabadulva, megszüntetem előbbi értelmetlen kérésem jogfolytonosságát, azt is furcsállom, hogy macska létetekre hajlandóak voltatok belemenni. Lepjük el Sterlinget!

A macskák még egy darabig nyávogtak, kódorogtak vagy hemperegtek ott, hogy megmutassák, nekik nem parancsol senki, a legnagyobb méretű kandúr sem. Aztán egyenként, mint akiket puskából lőttek ki, szóródtak szét a városban.

Birnyogónak leesett egy roppant méretű kő a szívéről, nem szerette a macskatömeget. Magányos volt, mint az összes többi, és indult volna, amikor a hátsó csörömpöléstől kétoldali fülszétvakarást hajtott végre, ugyanis rendes macska módjára nem volt hajlandó megbízni senkiben. Ott csörömpölt, egy helyben rohangált maga körül, és próbálta leszedni a felszerelteket, de a reggeli fényben már egerészni nem lehet, ezért kifulladva lusta cammogásba kezdett a kétlábú rondaság becstelen otthona felé. Ma is Whiskast fog enni egér helyett. 

Sterlingben (Colorado) a macskák csak akkor szaladgálhatnak szabadon, ha fel vannak szerelve hátsó lámpával. (Elméletileg!  )