Irmuska meggömbölyödött szemmel olvassa
a napi kedvenc láncüzenetei között az egyiket, amelyik nem ígér kéken zuhogó
dolláresős szitaszerelmet, nem kéri, hogy embertársai érdekében feltétlenül
igyon meg nyolcvankét kávét. Azt sem helyezi kilátásba, hogy az egyre
fogyatkozó, hátrányos helyzetű kártyafüggők visszacsapnak rekontrájára, egy
mindent elsöprő Fedák Sárival, hanem egyszerűen kijelenti:
„Kedves olvasóm, drága
hölgyem, az ön ablaka alatt nyolcvanhét vagon terpentin tartózkodik, egy egyelőre
különlegesen láthatatlan fedezékben, de egyetlen helytelen mozdulata után,
szúrós tövisű mosollyal zúdulnak, színes sorrendben, katonásan, egymás után
elönteni – a levél kibontása után veszélybe gyűrött – lakását.”
Irmuska berohant a
fürdőszobába, a szárítóról lecsatolta két szőrös, fülével odacsipeszelt
kutyáját és macskáját, majd sípoló kétségbeeséssel rohant vissza gépéhez.
– Mit kell tennem, ó,
drága gép, mit kell tennem – kérdezte, mint a kidőlő fa, földre pottyanás
előtt, de a gép nem válaszolt. Röpke zokogás után rájött, hogy nem olvasta
végig az üzenetet. Gyorsan kezet rázott önmagával, mert a bölcsesség végül is
eluralta, és remegve folytatta:
„Mindezen gyötrelmeket
elkerülheti, ha ebben a pillanatban, öt kilós kalapáccsal, gépének mértani
középpontjára üt…”
Irmuska sírógörcsöt
kapott! Lerágta az összes, aznap lakkozott körmét, mert rájött, hogy az életben
nem fogja tudni meghatározni gépének mértani középpontját. De még van szöveg,
és egyre reményteljesebben olvasta:
„… vagy most azonnal
lerohan, vesz kéthordónyi terpentint, a "Nagybödön és fia, Kisbödön"
terpentinlerakattól. Azt hazaviszi, beönti fürdőkádjába, nyugodtan elszámol 2
410 722-ig, majd azt tesz a fürdőkádjában terpeszkedő és párolgó izével, amit
akar. Maradunk szeretettel megmentő barátai, "Nagybödön és fia,
Kisbödön", terpentinlerakat.”
Irmuskának, maxibálna
méretű szikla pottyant le szívéről, és lebegő könnyedséggel rohant nevetve mint
felkelő nap, hiszen csak neki lehet ilyen végtelen szerencséje, hogy egy ekkora
szorult helyzetet ilyen könnyen megúszik.
Kifizette a terpentint,
a szállítást, és bár bűzlött, beöntötte a kádba. Aztán, a számolás befejeztével
telefonált a "Nagybödön és fia, Kisbödön" vállalatnak, hogy hajlandó
lenne méltányos összeget fizetni, egy fürdőkádnyi terpentin elszállításáért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése