Lali
felébred, nekiindul a rétnek, ahol szétterült, illatosra száradt szénával
találja magát szembe. Ez felszólítja, hogy szélsebesen takarja fel és boglyázza
be őt, akár a felhőt. Hősünk a meghökkenéstől meg is teszi, majd rohanna
tovább, ám a boglya belsejéből kikiált egy beszorult hang:
–
Engem kirekesztettek a kintből. Itt van a székhelyem. Valaki, aki ott ott
álldogál, megépítette. Leönt Elek vagyok, kérem, a Boglyabenti Bank beváltója,
azonnal nyújtsa át a beváltott összeget. Mi fordított pénzesek vagyunk, nem
adunk ki összeget, de elfogadunk, sőt nemfizetés esetén a késedelmi kamat
másodpercenkénti négyezer euró.
Hősünk
enyhén a sokk elérésének közelébe került. A tarlóból gyomként mögé nőtt egy
nagy árnyékú, széles ember, és fejét pisztollyal lágyan simogatva
buzdította. Tudomásul kellett vennie, hogy az ilyen akadékos, hosszan nem
fizetők úgynevezett teljes vagyonukkal is törölhetik a kárt. Lali azt
képzelte, nincs teljes vagyona, de kiderült, van háza, bútora és rengeteg
adóssága.
Az
utóbbi pozitív abszolút értékét hozzácsapták ingó ingatlanjához, s mivel már
több százezerre rúgott a makacs nem fizetés, léptek a hatóságok. Döngött belé a
tarló, majd egy tipikusan kényelmi szempontokat figyelembe vevő
rabszállítókocsi nemtérítésmentes fuvarjával beszállították negyvenhárom évi
fegyházbüntetésének letöltésére.
A
bírói döntést SMS-ben kapta, nagyon örült, hogy nem kell túl sokat előzetesben
ülnie. Annak főleg, hogy kilencvenéves korában, mikorra kikerül, reményei
szerint már nyoma sem lesz a szénaboglyának, tehát senki nem hajthatja be rajta
azt a csekélyke összeget.
Kétszer
kétméteres, négyszemélyes lakot kapott, ahol még azon az éjjelen meggyőzték,
hogy a négyes, tizenhetes, valamint az ezerhatszázkilences cella lakóira
érdemes odafigyelni, ők ugyanis a Boglyabenti Bank és a beváltó segédemberei.
Nagyon rendes, jóravaló rabok ők is, de mindent megtesznek azért, hogy a cég ne
károsodjon, és a károsító fizessen.
Másnap kapott
egy fényes, aranyozott betűvel írt meghívót az ezerhatszázkilences cellába.
El
is ment, ajánlatot kapott, melynek értelmében fizethet pénzben, vagy
életben. Életben szeretett volna maradni, ezért élettellel válaszolt. Jófej
emberek voltak, mert megértették a szándékát. Odaültették az egyik zizegő,
szobabicikli benyomását keltő munkapad mellé, és engedélyezték, hogy csekélyke
bentlakó idejében gondoskodjék a kétszázötvenezres Sakinaki áramellátásáról.
Lali
most teker, s már az „első fázisú láberőműből”, amivel kezdte, eljutott az „önerőből
sem megy”-értékelése szerinti csúcskategóriába. Még néhány nap, letekeri, amit
kell, hazaballag és szénásszekérre rakhatja boglyáját. De ha megteszi, talán
visszaküldik újabb kihágásért… Latolgat, melyik jobb neki. Még nem döntött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése