Akciókarcolat

Lali felébred, nekiindul a rétnek, ahol szétterült, illatosra száradt szénával találja magát szembe. Ez felszólítja, hogy szélsebesen takarja fel és boglyázza be őt, akár a felhőt. Hősünk a meghökkenéstől meg is teszi, majd rohanna tovább, ám a boglya belsejéből kikiált egy beszorult hang:

– Engem kirekesztettek a kintből. Itt van a székhelyem. Valaki, aki ott ott álldogál, megépítette. Leönt Elek vagyok, kérem, a Boglyabenti Bank beváltója, azonnal nyújtsa át a beváltott összeget. Mi fordított pénzesek vagyunk, nem adunk ki összeget, de elfogadunk, sőt nemfizetés esetén a késedelmi kamat másodpercenkénti négyezer euró.

Hősünk enyhén a sokk elérésének közelébe került. A tarlóból gyomként mögé nőtt egy nagy árnyékú, széles ember, és fejét pisztollyal lágyan simogatva buzdította. Tudomásul kellett vennie, hogy az ilyen akadékos, hosszan nem fizetők úgynevezett teljes vagyonukkal is törölhetik a kárt. Lali azt képzelte, nincs teljes vagyona, de kiderült, van háza, bútora és rengeteg adóssága.

Az utóbbi pozitív abszolút értékét hozzácsapták ingó ingatlanjához, s mivel már több százezerre rúgott a makacs nem fizetés, léptek a hatóságok. Döngött belé a tarló, majd egy tipikusan kényelmi szempontokat figyelembe vevő rabszállítókocsi nemtérítésmentes fuvarjával beszállították negyvenhárom évi fegyházbüntetésének letöltésére.

A bírói döntést SMS-ben kapta, nagyon örült, hogy nem kell túl sokat előzetesben ülnie. Annak főleg, hogy kilencvenéves korában, mikorra kikerül, reményei szerint már nyoma sem lesz a szénaboglyának, tehát senki nem hajthatja be rajta azt a csekélyke összeget. 

Kétszer kétméteres, négyszemélyes lakot kapott, ahol még azon az éjjelen meggyőzték, hogy a négyes, tizenhetes, valamint az ezerhatszázkilences cella lakóira érdemes odafigyelni, ők ugyanis a Boglyabenti Bank és a beváltó segédemberei. Nagyon rendes, jóravaló rabok ők is, de mindent megtesznek azért, hogy a cég ne károsodjon, és a károsító fizessen. 

Másnap kapott egy fényes, aranyozott betűvel írt meghívót az ezerhatszázkilences cellába. 

El is ment, ajánlatot kapott, melynek értelmében fizethet pénzben, vagy életben. Életben szeretett volna maradni, ezért élettellel válaszolt. Jófej emberek voltak, mert megértették a szándékát. Odaültették az egyik zizegő, szobabicikli benyomását keltő munkapad mellé, és engedélyezték, hogy csekélyke bentlakó idejében gondoskodjék a kétszázötvenezres Sakinaki áramellátásáról.

Lali most teker, s már az „első fázisú láberőműből”, amivel kezdte, eljutott az „önerőből sem megy”-értékelése szerinti csúcskategóriába. Még néhány nap, letekeri, amit kell, hazaballag és szénásszekérre rakhatja boglyáját. De ha megteszi, talán visszaküldik újabb kihágásért… Latolgat, melyik jobb neki. Még nem döntött.