Velőben zúg az őszi szél.
Megbarnult lábnyomok, elhalt
levelek alá temetkeznek.
Vásott, döngélő* remete
kezében ásó, lapát. Remeg.
Zuhog a fákat csupaszító özön.
Ez a szerzet, zsákhordozók
sziszifusziságával ügyködik.
Már derékig avarban kajtat,
majd elnyeli a holt levél. A
"heppiendek találkozása tilos"
pályán alagutat fúr az évszak
málló terménye alá, és belebotlik
a tartaléktavasz egységbe tömörült,
didergő bázisába. Megnyugodott.
Türelemmel bélelt védtelenségében
várakozó álláspontra helyezte magát.
*dünnyögő
2 megjegyzés:
Kedves barátom: Íme a mára ígért „verskritika”:
Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy ez a vers meglehetősen olvasós, ezért a populárisabb műfajok kedvelőinek bizonyosan kemény dió.
-
Műfaját tekintve inkább a prózaversekhez sorolnám, mint a szabad vershez, hisz sem alkalmi rímek,
sem pedig sorközi rímeket nem találhatunk benne. Ezáltal a prózaversek mércéje szerint kell az olvasónak megítélni. Halkan jegyzem meg, hogy ez a műfaj kishazánkban egyáltalán nem tartozik a népszerű műfajok közé. A prózavers két alapvető formátumban ismeretes, az egyik változata a hagyományos bibliai retorikát követi, és hasonlatos a példabeszédek szövegéhez. A másik, egy erősen tömör nyelvezetű, változatos hang és gondolatalakzatokat, képeket (trópusokat) fokozott mértékben alkalmazó forma. Ebben az esetben és versben; ez utóbbi építkezés és szerkezet a mérvadó, szinte teljes egészében, szinte tanítható módon. Nem tudom mennyire volt ez tudatos, vagy ösztönös, de mindenképp ritka és figyelemreméltó teljesítméány.
-
Igényes olvasó számára valóságos csemege, de gyanúm az, hogy első olvasatra ez kevésbé feltűnő a stílus és a forma kellő ismerete nélkül.
Őszinte elismerésem a soraidért kedves Barátom!
/ M. Laurens alias Miklós /
Nagyon köszönöm megtisztelő szavaidat! :)
Megjegyzés küldése