A
hízó húzza ki
Egy
begombolt buldog tombol. Bolhája hája kergeti a plafonra, mert nő és
gyarapszik. Ő pedig már olyan, mint a csipkefa bimbója, fa is bimbó is.
Csipkedve is megehetetlen ez a kis szörnyeteg, ami őt zabálja épp.
Vonyítani
sem bír, feltépte magában a sírógörcsöt indító, kutyaeb rakéta nyomógomb-dobozát,
és belehasít a levegőbe, amitől az apránként megrepedezik és keményen potyog
mellé. A kialakított légszomj-vákuumtérből nem ösztönei, hanem a hízó húzza ki.
Legott
kiterül, s elhever. Lihegve beharapdálja a szippanthatót. Lassan megnyugszik, a
bolhák is megvénülnek egyszer, és kipotyog metszőfoguk, ha nincs is. A szurdancs
is megványad majd, s e tudatban zápfogaival, a szájzár eltökéltségében egymásra
harapva áraszt némi belőle fakadt fájdalomcsillapítót.
Az
idegrezgése is csendes zakatolássá csitul, s amint a szomszéd drótháló- és
kutyajel-territórium-lerakaton túli kolléga megjelenik szapora hátsóláb-vakarózások
közben, elönti a megelégedettség. Neki csak egy van!
Most
odamegy, egy nagyot kutya-kommunikál, még akkor is, ha pontosan kettőbe
osztódva lefeleződik a bolhaállomány, mert lehetséges, hogy az övét elveszíti.
Az újakról úgysem tud mást elképzelni, mint azt, hogy eleve elaggottak,
megcsömörlöttek, diétáznak, vagy nem szeretik a kutyát tápnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése