Piros mezőben, a sűrű
paradicsomszósz-talaj tetején, apró rántott tökszeletek lebegnek, sötétkékes-fehér,
szederhab ég készül rájuk telepedni. Olyan az egész, mint egy tájkép. A sok
piros ligetecskén bokroknak látszó petrezselyemlevél és bolyhos bundagallérra
emlékeztető prézlibevonat melengeti a téglaszín gyepszőnyegen heverő,
száradt tincsekbe fonnyadásnak is felfogható tököket.
A petrezselymen kívül egyéb –
csak a szakácsok tudják, miféle – zöldes hintetek meredtek kiszáradt fák
gyanánt, a még le nem érkezett öntet felé.
Egészen sivatagi benyomást kelt a
nagy paradicsomos szikkadt talajra tévedt, fázós nyakú rántott töknövények
szigetbe rendeződése. Nem is látszott, hogy azon a pirospaprika-réten,
rozsdaszínű téglapor-bevonaton, csak tutajjal lehetne eljutni egyiktől a
másikig. Alázúdult az öntetég, majd hűtés, vagy melegítés – szakácsa válogatja –
után, a kanalak szétdúltak mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése