Heringettét!

– A heringettét! Előubul, csinálj már valamit! Nem érzem az irányadást, sőt egy nagy tömörülés lettünk. Hátramenetbe kapcsoltál? Sosem csináltad még így. Mindjárt lenyelem Ubult itt előlem és a rengeteg jobb, bal, lenn, fenn úszóból is rám nyomódott egy csomó. Talán előre akarnak taszítani. Nem vagyok én még az Előubulságra kész, sőt ilyen felelősségterhes pozíciót sosem vállalnék. Előubul, nagyon furcsa jelek jönnek felőled! Most én is tátsam ki a számat? Már alig bírom, mert két oldalon Ubul és Ubul benyomták a kopoltyúimat. Hé, Ubulok! Ti nem ubultok? Én nagyon ubulok. Vajon Előubul miért nyeleti velünk az átharaphatatlan algát? Tévedésben lenne? Ilyen nincs! Már ki is vertem a fejemből, csak tudnám, fogatlan szájával mégis miért foglalkozik ilyesmivel a rendesen úszás helyett. Még a bálna szájában is sokkal jobb, sőt ott nagyon jó. Néha beúszik egy-egy heringraj, olyankor teljes biztonságba kerülnek, mert ott bent, csak nekik, belbálna tenger hullámzik. De jó, hogy mindenkit Ubulnak hívnak, így nem lehet összekeverni a neveket, és nemcsak nálunk, hanem az összes heringrajban. Nem tudom vételezni a jeleket, és lassan kötözött sonka leszünk. Srácok, valaki megmondaná, mi az a sonka? Ilyen hangosan még sosem hallgattatok! Az összepréseltségnek is megvannak a maga előnyei, de ez az eltéphetetlen alga elképesztő. Jé, irányt változtattunk, pedig Előubul nem adott semmiféle kibocsájtást. Máskor úgy visz a raj, mintha spárgán húznának. Nem tudom, mi az a spárga, de ez nem lényeges… Most ismét húznak, fejjel felfelé úszunk, és nagyon rám nehezedtetek, Ubulok, vagy megnőtt a sebességetek? Ez a két dolog, alapjában bizonyos körülmények között megkülönbözhetetlen. Olyan, mint az egymásba sajtolódás, relatív értelemben gyönyörű. Én még egy ekkora, szolidárisan tömör, sok Ubulos nagy hering tagja sosem voltam. Rémes, mekkorát koppant a fejem! Milyen nagy kár érte, mert bölcsesség lakozik benne. Hihetetlenül kemény ez a hajóroncs. Előubul jajgatást jelez, de minek? Talán most az egyszer mégis téved?

– Hé, Ubul! Vond be a darut, és taszítsd a hálót a hajó hátuljába! Szólj le a srácoknak, megubuludunk.

– Főnök, belököm a vízbe.

– Jól van, na, álljanak rá a láblógatás kiiktatására! Ilyen fogás után csak keményen, megfeszített iramban tudjuk elvégezni a munkát. A parton már csak tiszta, felhasználható halakat szeretnék látni! Menjünk, beülök én is a sorba. Ott egy nagyon fickándozik. Fogd, Ubul, lásd jó szívemet, dobd vissza!

Ubul visszadobta Ubult, aki a halbölcsessége teljes kibontakozásában már semmin nem tudott csodálkozni. Bekapcsolt minden érzékelőt, hogy egy másik raj, másik Előubuljának kibocsájtásait elkapja. Nagyon egyedül érezte magát, majd elmondja a kiemelés, koppanás és általános, illetve specifikus csobbanás elméletét. Nem biztos, hogy meg fogják hallgatni, egy heringnek soha nincs ideje ilyesmire. Nem baj, fő, hogy ő tudja.