2013. szeptember 11., szerda

Termékjellegű zsáktömés

– Hol van az a…
– Tulajdonképpen mit keres?
– Azt hiszem, már lebukott a határon túli, nagy szalmazsákban…
– Mi az a szalmazsák?
– Á, semmi, csak képzeljen el egy nagy átlátszó doboz zabpelyhet!
– Igen.
– Most ugyanezt nejlon tasakban.
– Megtörtént.
– Erről van szó!
– Tehát, a zabpelyhes nejlontasakot nem találja?
– Dehogy. Szalmazsák, zsákvászon, szonátát tátogók!
– Maga egy ősi játékot játszik, ezt már millió éve csinálják.
– Én nem éltem millió éveket, maga sem, sőt talán senki!
– Talánsenki biztosan nem.
– Mondja, az ott hátul, a farakás mögött nem lenne jó? Végül is, azt a lovat kereste, nemde? Turbóreaktoros, hátramenetbe is állítható, csupa paripa!
– Van szalmazsákja?
– Igen, kérem.
– Szereti a zabot?
– Az egy hasonlatféle izé volt csupán, egyszer majd megmagyarázom mi az a…
– Ne fárassza magát!
– Ott, fent a hegyen, látja? A kukoricatábla rejteke mögött présházak sorakoznak. Menjen és igyon szőlőlét!
– Csak ellenőrzött körülmények között teszem, boltban vásárolt, minőségi borokat iszom!
– Próbálja meg ezt a márkátlant. Addig kerítek ennek a lónak valahonnan egy szalmazsákot.
– Tud aludni?
– Kiválóan aludtam az éjjel.
– Nem, nem! A ló és az a kisebb? Mi a neve?
– Állat. Kecske, kérem tisztelettel. Éppen akáclevéllel dagasztja a tőgyét.
– És neki sincs szalmazsákja? Esetleg natúr szőlőlé?
– Megpróbálhatja, megengedem. Egy félliternyit kifejhet… Ha esetleg nem szőlőlé fakadna belőle – ahogy magamban nevezem a bort –, akkor fehér színű, vágósan erős, zabpehelyzamatú, ha jól emlékszem, tej fog jönni.
– Csak úgy, vagy csap is van rajta?
– Nem kérem, kézügyileg kell megoldani.
– Fazékba, vagy lábasba?
– Részemről a mosás ott történik, ahol akarja. Még szalmakalapot is rakhat!
– Megérkeztünk végre! Szóval tudja, mi az a szalma?
– Persze!?
– És nincs szalmazsákja?
– Azt sem tudom, mi az a zsák.
– Min alszik?
– Ágyon.
– És az ágyban?
– Matrac. Ezt a terméket, amiről beszél, a szalmakalapgyáramból ismerem.
– Mondja, miből készíti a szalmakalapokat?
– Maga nagyon érthetetlen ember, miből másból, mint import szalmajellegű szalmából. Hány tucatot óhajt vásárolni?
– Keressen egy lexikont, vagy szedje le az internetről a zsák fogalmát. Nekem ez a ló, mert jó alvó, feltétlenül kellene, a mekegő fehérborgyár is. Tömjön meg nekik és nekem egyet-egyet szalmajellegű kalappal.
– Ne fokozza le, kérem, a terméket! Egymilliomod része valódi – hogy is mondta, szalma –, tehát jogom van élesben használni a kifejezést!
– Rakja tele azokat a zsákokat, mert van ám törés!
– Betörés áldozatává lett?
– Dehogy, úgy döntöttem, szakítok.
– És ezt a kedves neje tudja már?
– Eddigi életvitelemmel, pajtikám! Felhagyok a matrachasználattal, a szalmazsákok vagy szalmajellegű zsákok javára.
– Nem eladók.
– Mik?
– A szalmakalapjaim nem eladók!
– Saját maga ellen dolgozik?
– Dehogy kérem, a bátyám matracgyára tönkremenne, ha ilyen különcöktől felbátorodva, a világ köztudatába zúdítanám ezt a barnaságot, vagy hogy is mondja. A szalmakalapból készült ágybetétet.
– Hozzon közjegyzőt, szavamat adom, hogy senkinek nem reklámozom lovam, kecském és önmagam szalmazsákjait. Megveszek néhány ezret a kalapjaiból. Jut eszembe, a feleségemnek, gyermekeimnek is kell. A titoktartás tökéletes lesz, nekik nem is szólok, hogy ágybetétet cseréltem. Soha nem veszik észre!
– Ötezres ár megfelel?
– Nem, de ha csak ilyen körülmények között juthatok boldogságom jobbra-balra forduló vágytárához, akkor küldje bankszámlaszámát a postaládámba.
– Megzavart. Nem tudom mi az a postaláda, van email-címe?
– Nem eladó!
– Az email címét nem is akarom megvásárolni…
– Papír, ceruza, toll, tinta! Leírja, esetleg írógépen és elküldi.
– Nézze, akkora kalamajkát zúdított a nyakamba, hogy egy tanácsadó testületet leszek kénytelen mozgósítani szokatlan vágyainak teljesítésére. Tehát az ár, a kialkudott duplája.
– Kezet rá!
– Pacsi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése