Az embert minden nap érik
meglepetések és a bűnözők sem kerülhetik el méltó büntetésüket. A minap,
üldögélek teraszom előtt – még bele kell gondolnom, hogy vajon tényleg ott
üldögéltem-e, de ezzel most ne foglalkozzanak –, és hallom a szomszéd
kakasát, amint teli tüdőből egy párbeszédet repít ki magából, monológ
formájában. Alighanem a lelkiismerete mélyén, hatalmas lemezek csapódhattak
egymásnak és tektonikus lökésekkel tolták fel ezt a rejtegetett vallomást.
Eleddig meggyőződéssel vallottam, hogy nem túl
jól tudok kakasul, a szókincsem aktív és passzív halmaza együttesen nagyjából a
zéró negatív környékén mozog. Ám ez a kakas, valamilyen felderíthetetlen okból,
recsegő, kukorékoló akcentussal, emberül kiáltotta világgá a következőket:
„– Szörnyű vendég!
– Oldal!
– Reng a raszos vállán…
– Pedig még legény!
– Toll sem pelyhedzik állán…”
Elgondolkodtam, vajon miért idéz,
kicsit módosítva egy Arany Jánosnak tulajdonított szöveget. Rá kellett jönnöm,
hogy Arany, bár tudott a bűncselekményről, de a politikai okok csak ilyen
kódolt közzétételt engedtek meg neki. Ha végigbogarásszuk az egész – gigantikus
négysorosokból álló –, Toldi nevű hosszanti költeményt, még találunk benne
bőségesen. Csak egy apróság, ami a közhiedelemben szintén a Toldi-család másik
tagjával kapcsolatos, de Arany János itt is közölte a rejtett mondanivalót:
„Toldi György veres eb! Lőna főz.
Ö trák nál.”
A „nál” szó jelentésére még nem
tudtam rájönni, talán főnév, talán jelző, de ez a kérdés a későbbi
kriminalisztikus nemzedékek vállára nehezedjék. Elég az, ha én megfejtettem a
lelkiismeret-furdalt szomszéd kakas szövegét. Nyilvánvalóan legalább három-, de
talán négyrendbeli, aljas indokból elkövetett kakasölésben vétkes. Nézzük a
szöveget!
„Szörnyű vendég”. Ezt
egyértelműen Kokur nevű kakaskollégája mondhatta, aki ebben az első mondatban
még a jóindulat jegyeit hordozza magán, hiszen vendégnek nevez valakit. A
szomszéd kakas neve (azé, aki vallott) Kikér, talán bűnhődni akar…
„Oldal”, kiáltja. Tehát valaki volt még ott,
akit likvidált kollégáján kívül!
Kokur a vendéget
leszörnyűzi, így az Oldal név egyre jobban is beillik a képbe. Majd Kikér
megfejeli az egészet: „Reng a raszos vállán”. Itt már tudni lehet, a jóindulatú
Kokur sem a becsület bajnoka, annak ellenére, hogy Kikér juttathatta a korábbi
magkakast is pecsenyéstálba. Mi lehet, ez az emberi gondolkodás szerint nagyon
furcsa kép? Hiszen ez gyerekjáték! Egyetlen csettintés, és már ki is van
bogozva!
Nyilván „idegen” kakasról volt
szó, és egy totyogó, még nem konkurens kis kakasról, aki – bár emberi
szemszögből a kakasnak nincs válla, csak szárnytöve –, nagyjából ugyanazt
művelte a gazdaasszony kedvencével, mit később a tyúkokkal kellett volna.
Szárnytövére, tehát vállára ugorva, ritmikusan csépelte a japánkakas feje
búbját. Az ilyen kistermetű, egészen eltérő kakasokat, nem nagyon hagyják
kibontakozni.
Úgy látszik, a két, még nem
egészen középkorú egy pillanatig elmélázott, csodálta bátorságát. Majd Kikérnek
eszébe jutott, hogy Kokur kijelentette azt a veszedelmet, hogy amaz legény!
Tehát, már csak csalafintaságból válaszolta: „Toll sem pelyhedzik állán”.
Magában hozzágondolta, hogy nem is fog. Ezért előbb Kokurt segítette egy
leveses fazék ínycsiklandozó belsejébe, azzal, hogy százszorosan
túlteljesített. Ugyebár, a kakasoknál nem lehet ellenőrizni, hogy mikor
dolgozik valójában, és mikor színlel. Ő színlelt. Reggeltől estig
(ál)kakaskodott! Ekkor a gazdaasszony, egyértelműen a lustábbnak gondoltat
jutalmazta nyakilag.
Immár a második bűncselekmény is
letelepedett Kikér mélyen fekvő, és nem ismert lelkiismeretében. A kis
japánkakast annyit szekálták, hogy szomorúan bár, de a gazdaasszony rostélyra
fektette. Picike, de egy vacsorának való étek lett.
Elfelejtettem megjegyezni, hogy
kakaséknál a fejpüfölést a rengés szóval helyettesítik. Így már világos az
egész, ugye? Csak az nem, hogy miért a fiatal, életerős, a lehető
legegészségesebb Oldal nevű ifjonc került a levesbe Kikér helyett.
Kérem szépen, megvágta a gyerek a
lábát, a gazdaasszony valamivel be is kenőcsölte, amitől az másnap reggelre
meggyógyult. Látva ezt a baromfiólban tespedő Kikér, gyorsan felsértette saját
lábszárát. Termetre már egyformák voltak, ezért őt vélték a pezsgőerejű ifjú
kakasnak.
Most, a vénülés kezdetén,
önkéntelenül ömlött fel benne ez az összetorlódott gyalázat. Lehet, hogy nem
nekem szánta, nem is lépek közbe, mert látom, a megbánás úján halad, és ebben a
tempóban ez oda fog vezetni, hogy az amúgy is legyengült képességeit
akaratlagosan korlátozva, meglakoltatja magát. Igen, kérem, lakolás lesz, jól
lakolás.
Ha olvassák a Toldit, elejétől
végig – a rengeteg négysoros tömörítésével –, ki tudja, hány megoldatlan
bűntény nyomára akadhatnak. Látható, hogy Arany János jó szándékkal rejtette el
a megoldás módjait.
2 megjegyzés:
Nagyszerű, remek írás, örömmel olvastalak kedves Peti....)))
Köszönöm szavaidat, kedves Laci! :)
Megjegyzés küldése