Mindenáron

 

A Flórián-házaspár akut pénzzavarban tengette életét, tulajdonképpen egybekelésüktől egyfolytában.

Szomszédjuk, Rudi, értesült egy nagy lehetőségről, mert másodállásban biztosítási ügynökké avanzsálta magát. Bekopogott. Először magázva akarták elhárítani az ismeretlen, protokollnyakkendős alak belépését, majd döbbenten eszméltek rá, hogy bizony, ez bizony a szomszéd.

Ő belépett, és egy mappával a hóna alatt, különböző felvázolásokkal, elmagyarázta, hogy a világ legjövedelmezőbb dolga az életbiztosítás. Persze ezt is nagyban kell csinálni, nem érdemes garasoskodni, ha a mindenre kiterjedő biztosítási feltételek teljesülése után, valóban szeretnék a kedvezményezett felet kedvezményben részesíteni.

Egymásra néztek, és a legmagasabb összegű, lehető legszélesebb spektrumú szerződést, mondhatni, pillanatok alatt kötötték meg. Az adminisztrációt beleszámítva, természetesen nem egészen így ment a dolog, de nem sokat tépelődtek. Bár Rudijuk nem ezt akarta, de megszületett a terv!

Kislányukat, Sárikát, nem tehették kedvezményezetté, még szeleburdi bakfis csak, aki esetleg a több százmillió eurós összeget elherdálná. Egymást tették hát kizárólagos haszonélvezővé.  Tervük szerint, muszáj várni néhány hónapot, különben szemet szúr a dolog.

Flórián és neje is sportmúlttal jeleskedtek, visszatekintve ifjúkorukra.

Flórián úr toronyugró volt, ezért elsőnek az üres medencébe ugrást találta meggyőző átverésnek, de félt, hogy komolyabban beütheti fejét, ezért döntött a bázisugrás mellett.

Feleségénél evidens volt a fül-fül, nem fej-fej, ám dum-dum rakétázás. Házasságuk megkötéséig kiváló sportlövő volt. Flórián úr szerint a lövést ugyanolyan kimagaslóan művelte utána is, mint korábban…

Neki azt a fajta technikát kellett elsajátítani, amit Odüsszeusz művelt, számtalan fejszefokon át nyílvesszővel. Muszáj volt a lövedéknek egyik fülén be, másikon kimenni, hogy ne okozzon sérülést önmagának.

Egy viaduktot neveztek ki műveleti területnek, és Sárikát megtalálójuknak. Hogy ne tűnjön fel – mert igen kicibántusok ezek a biztosítási feltételellenőrök –, másfél órával a cselekmények után kellett jeleznie a dupla baj megtörténtét.

A papa a bungee jumping elkövetése közben felakadt, a mama véletlenül rosszul lőtt a várakozás unalmas perceiben. Mindent megbeszéltek a legkisebb részletekig, amikor szárnyalva, nyakára erősített kötelével elrugaszkodott Flórián úr. Élvezte e repülést, úgy féltávon hallotta is, mintha megbeszélésük szerint, kedves felesége durrantana. Nem volt biztos benne, mert füle mellett süvített a szél. Szeretett volna szaltózni, de ezt ki kellett hagynia, különben összevissza gabalyodik. Hónapokig edzett, már akkora volt a nyaka, mint a törzse. Elég hosszú idő, másfél órát függve várakozni, és nemcsak az unalom az igazán lestrapáló. Mennyivel könnyebb feleségének, aki egyszerűen elterül, és azt játssza, hogy – miután füstös a füle, és a lövedéket rendesen, a közeli sziklafalba eresztette –, illetékjogosult feltételteljesítő lett.

Flórián úrnak eszébe jutott, hogy soha nem tudott rendesen kötélen mászni. Akkora kín lesz visszacsimpaszkodnia magát a viaduktra, hogy azért duplán is fizethetnének… Ekkor, az egész völgyszűkület megdördült. Á, szóval ez volt a lövés, gondolta, majd még sokkal szabadabban repült egyre közelebbi céljához. Történt ugyanis, hogy Flóriánné úgy gondolta, nem biztos, hogy ez a füles dolog jó. Arról hallott – korábban, egyesek mesélték –, hogy a fejen belül valami agy, talán még az ő esetében is elhelyezkedik. Ha azt megsérti valami, rossz esetben egész életére fejfájós lesz. Így a billentyű meghúzása előtt félrerántotta fegyverét. A töltény gellert kapva – akár mesterlövészek vagy biliárd virtuózok gurította golyók – találta telibe és szelte ketté Flórián úr nem egészen jumpingos zsinegét.

Ő elterült, Sárikára is rászólt, tegyen mindent a tervek szerint, hisz a papa a mélységes-mély folyóba zuhanva, eljátssza a felfüggesztett vízi járulékjogosultat, és ez tényleg megcáfolhatatlan balesetnek tűnik majd.

Közben fellázadt a lelkiismerete, már szerette volna a fül-füldurrogást elvégezni, de, hogy ne ne kapjanak vérszemet az ellenőrök, csak egy töltényt használt. Sem tárban, sem retikülben nem spájzolt újabbat. Felült, lenézett, ura virtuóz csobbanása után szoprán sikollyal megtöltve a kanyont. Látta, amint férje szemrehányó szemekkel a felszínre jön.

– Elszúrtuk, drágám! Legközelebb dinamittal kell próbálkozni, de még ki kell dolgozni, hogyan éljük túl és verjük át rendesen a macerálókat. Különben… – a gondolatvonalat nem tudta folytatni, mert Flórián úr alámerült. Ekkor pánikroham billentette ki egyensúlyából, és akaratlanul utánaszárnyalt, folyamatos éles, légvágó sikollyal.

Sárika megvárta a másfél órát, hívta a pancsereket, akiket át kellett verni. Viszonylag hamar megérkeztek, de ilyet még nem látott: a kedves szülőket ugyanis, valami furcsa hálózsákokban szállították el, és azt mondták, jegelik őket.

Ettől komolyan megijedt, mert a mama hideg allergiás volt. A papa bármit kibír, de ez sem volt a tervben. Most, ötvenhárom hónapja várakozik, és a düh eszi meg, hogy legalább egy záradékban említették volna őt is meg kedvezményezettként. Míg haza nem érkeznek fene tudja, hol csámpázó szülei, nemcsak dolgoznia kell és fenntartani a lakást, de nem is juthat az őket megillető pénzhez, amiért úgy megdolgoztak...