2012. február 8., szerda

Ave, Caesar!

Caesar nagyon meg volt elégedve a hangosítókkal. Most a fanfárok korábban nyöszörgő, alig hallható hangját, hamisan bár, de zengte az aréna.
Páholyában megütögette mikrofonját és köszöntötte a polgárokat:
– Ím, itt vagyunk, az idei megmérettetés előtt, melyre oly régóta készülnek versenyzőink, alig várják, hogy nemes tusakodások százai után kiderüljön, ki a legjobb sportember. A bajnok mindent visz! Ti, polgárok, hoztatok-e elég virágot? Mind a kétezer-tizennyolc benevezett és alkalmasnak talált versenyző örömére jelentem ki, hogy az abszolút győztes jutalma egy darab fakard. Lázban égnek ők, hiszen a viadal faluja az előselejtezők, egyben sikertelen jelöltek, örök-nyugvó kegyelethelye is.
Mindazon sportemberek, akik vették az előakadályokat és eleven állapotú eszközforgatók maradtak, bár láthatatlanok, de izgalomtól repesnek, most, hogy a hangomat ők is hallják. Egy pici kulisszatitkot árulok el! Rombus Porcus Trolibus főszervező, dombos hajlékában – megteheti, mert a tavalyi bajnokság abszolút győzteseként, szálkásra faragott fakard díszíti oldalát –, segített kidolgozni egy "Recipe Ferrum" algoritmust.  A Rubik kocka – egyszer majd fel fogják találni – rendszerében és a tekerd fel elv alapján, nem teljesen kiszámíthatóan. A rengeteg legyőzött esedezni fog, hogy ne tegyem, két alkalommal mégis illúzióromboló leszek a közönség felé. Annyit árulok el, hogy a hetesszáz és kilencszázas között, valamint az ezernégyszáz és a legutolsó között helyezkedik el a két szerencsétlen szerencsés.
Közben áramszünet lett. Bár ütögette a mikrofont, a hangja mégis ugyanolyan cérnavékony maradt hősködése ellenére, mint a behangosítás előtt.
A közönség előbb ordítva dübörgött, aztán a vaksötét bevilágítatlan arénabelsőben lassú csendesedés kezdődött el.
– Mi történik, Porcus Trolibus?
– Caesar, erre az esetre az A- és B-zár-terveket léptettem életbe. Bár el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen kimagasló alkalomra cserben hagy minket a – nem tudom, honnan származó –elektromosság. Így te, Caesar, mindenek ura, nem lehetsz A- és B-zár, ők csak empirikus helyetteseid, ó, uram.
A közönség fegyelmezetten elindult a kijáratok felé, lassan kiürült a hatalmas építmény.
– Tudod, Caesar, mindig vannak elégedetlenek, akik ilyenkor duhajkodnak. Most összeszedjük a kifelé lesporteszközölt nézőket.
– Mondd, Porcus, megoldható, hogy ez a mai este – ilyen szót még sosem használtam –, gálaestnek számítson, és a gladiátori lángot csak holnap gyújtsuk meg?
– Ó, nemes Caesar, fenséges kérésed parancs!
– Mondd, hányan vagytok a szervező bizottságban?
– Háromszáz-huszonheten, nemes Caesarom. Miért kérdezed?
– Holnap reggelre szükségem lenne háromszázhuszonhét kancsóvivőre és ugyanannyi szakasz katonára.
– Megszervezem reggelig, ó, Caesarom!
– Porcus Trolibus, mindig jó emberem voltál, megtartalak emlékemben, és meg is jutalmazlak.
– Ó, nemes Caesar, miért beszélsz rólam múlt időben? – borult pesszimistává Rombus Porcus Trolibus borostája. – Bizalommal kérdezlek, mivel szándékozol kitüntetni?
– Dupla adagot küldök neked, hogy ne szenvedj.
– Ó, nemes Caesar, miből?
– Abból a fehér, habos italból, amit Csoncus Moncus Poncusnak vittél tegnapelőtt.
– Ó, uram, fájdalom, de rossz volt nézni szenvedését… Könyörülj rajtunk, kegyelmezz!
És Rombus Porcus Trolibus bajnok, félelmében elájult. Caesar még rágta körmeit úgy fél órán át, aztán hátraszólt testőreinek és az őt körülvevő patríciusoknak:
– Nemes uraim, katonák! Az idei bajnokság kisebb zökkenővel indult bár, de Porcus Trolibus, meghiúsítva meggondolatlan ítéletemet, megmentette a szervező bizottságot. Holnaptól minden megy a maga rendjében. Készítsék az oroszlánvermeket, és a szurokforralók se sztrájkoljanak, bár nem tudom, mi az a sztrájk…
Közben Porcus magához tért, s még nyöszörögve odabökte:
– Azt is később fogják kitalálni, a jövőkor rabszolgái. Ó, nemes úr, meglásd, örömöd lesz az idei viccözönben. A szurkok sem voltak soha olyan forróak, mint az idén.
Hogy a sportszerűtlen játékos szántszándékkal ne kerülhesse el négylábú sporttársát sem, íjászok vigyázzák körbe az arénatetőt. Most hangosan kiáltom bele a már üresen visszhangzó arénába, Ave, Caesar! A- és B-zárat már amúgy is bezártak, a sportolók némelyike talán örül is, hogy fejben készülhet még egy picit. Holnaptól minden élesben megy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése