Mozaik

Jó száz évvel ezelőtti hangulatot áraszt a terem. Minden asztalon egy-egy csokor mákvirág. Az ablakok közelében az egyedüli vendég feni fogait és evőeszközeit étekéhez.
Kinéz, megszívja tüdejét a retro-illattal, majd nekilátna, de hajának szálai egyenként merednek a plafon felé és teli tüdőből kiáltja.
- Főúr!
A pincér komornyikok komorságával közeledik, biccent és megkérdezi.
- Parancsoljon, uram, miben segíthetek?
- Mondja, pincér, mi ez a sárga borzalom?
A pincér arca kisimul, boldogságot sugárzik.
- Szakmabelinek méltóztatik lenni? Még soha senkinek nem sikerült csak úgy ránézésre megállapítani sajátos tenyészállataink színét.