Lakóbunda

Elnézve a kutyámat, nem foghatom fel, hogy egy átlag, tizennyolc éven túli hajléktalan, miért oktalanabb a pulimnál. Ez ugyanis bundát növesztett, kis helyreigazítással javítom is magam: eleve úgy született. Ha a bőréig vizes is, még soha nem láttam dideregni, pedig az utóbbi napokban rondán tud esni az eső. Sőt két hónapos korában, a mínusz 7-8 fokos éjszakákat fütyülve bírta.
Micsoda ármány népség lakja a Föld nevű bolygót és annak mérsékelt égövi részét, az északabbi területekről nem is beszélve. Senki ne próbálja beszuggerálni nekem, hogy nem tudnánk egy egyszerű juhász subát központilag, a költségvetésbe iktatni minden egyes hajlékát vesztett, télen-nyáron kint heverő kempingezőnek.
“Megy a juhász a szamáron, földig ér a lába...” ugyebár.  Nos ezeknek az embereknek szamaratlanul is, csípőtől talajig terjed lábhosszúságuk. Mennek, mendegélnek, keresgélnek, kutatgatnak, de hogyan? Suba nélkül! El tudom képzelni, hogy negyven fokban, nyáron - ilyen idő is van néha, emlékszünk még rá a korai őszben - enyhén kellemetlen a csigaházra emlékeztető otthon hurcolása, de télen életet ment.
Ki kell jelölni egy városokon, falvakon, tanyákon és minden településen kívüli területet, elnevezni Hajléknincsennek. Meglátják, a göndörszőrű subás bundával felszerelt felebarátaink maguktól nekitódulnak és elfoglalják. Erdőben és mező közepén is lehet táplálkozni! Lásd a nyulak, őzek és egyebek csodálatosan megélnek a fakéregből.
A csoportos rágcsálás célt és értelmet ad az életnek. Egymást buzdíthatják a tavasz megérésére, amikor nyugodtan legelhetnek. Engedjük meg nekik, jó? A vadászat tilalmát feloldani nem lehet, a bogarakhoz sem érdemes nyúlni, mert nem tudhatják melyik védett, melyik nem, de a fű, fa, avar - huszonnyolc napi közmunka adóteherrel - legyen szabadon falható. A lebzseléstől huncutul elhájasodó öröklakástulajdonosoknak, az élet szebb nem is lehet, mint amikor minden boldogság az égadta világon ingyen hull az ember ölébe.