Úgy ezer éve történt az eset. Egy napfényes hajnalon vette észre Bobo, a jegesmedve, a támadó nagy fehér hegyet. Fülében még huhogott a hóbagoly dala. Megjegyezte, a veszély nem játék, a megelőző támadás mindig célravezetőbb. Ezért nagy, kitátott szájjal átgázolt nyolcszázhatvanhét begubózott pingvinen, rohant neki a jegesen offenzív hegyoldalnak.
Harapta, marta, egy kisebb barlangba, talán inkább odúfélébe fúródott a feje. Megvagy te bestia, gondolta magában, és most ezer év után is ott fehérszik még, de már a hegy kőkemény részeként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése