Sínen ez igazság

Hideg van. Egy illető a jeges sínpár egyikén nyugtatja fejét. Az emberek jönnek, mennek, mígnem egy rendőr, a hozzá legközelebb állóra ordít.
- Hé, maga, embertelen ember, hozzon egy kispárnát mielőtt megfázna ez az úr!
- Elnézést kérek, nem hurcolok magammal állandóan vánkosokat...
- Odamenjen, abban az üzletbe - helyesbítek rohanjon -, mert már látom az érkező kocsit! Mondja meg, sürgősségi vásárlás lesz! Ha visszaér, megússza egy sima figyelmeztetéssel!
- Bocsánatot kérek, biztos úr, mi lenne, ha párnavásárlás helyett mondjuk lehúznánk kellemetlen fekhelyéről az odakeveredettet?
- Szégyentelen! Nem elég, hogy elmulasztja a segítségnyújtást, még bele is szól mások életébe!
- Érzem, nagyon sovány, talán ötven kiló sincs... Leveszem egyedül...
- Meg ne próbálja, mert egyszerre hívok mentőt és rabszállítót!
- Értem, uram...
A villamos közeledett, és bár szép világunkban minden csendes és nyugodt, de egy picikét most még jobban elcsendtelenedett a tér. A kérdező abbahagyta a mérlegelést, kilépett a latolgatás szakaszából, mert a szerelvény már olyan közel volt, hogy a párna sem melegítette volna át a sínen fekvő tarkóját, ő meg mire lehajol, lábon ragadja és hátraráncigálja, kifut az időből. Minimum megskalpolódik.
Rávetődött, jó nagy lendülettel, úgy mint a szumósok, csak távolabbról. Remekül mérte fel a helyzetet, tökéletesen csúsztak át a sínpáron.
- Mit csinált, maga emberszemétség!? Beleártotta magát egy jóhiszemű állampolgár sínes életébe! Most már szüntelenül síntelenül kellene élnie.
- Főnök, legalább addig várjon, amíg lemászom róla. Ez az ember nem reagál!
Közben odakeveredett egy másik segítőkész törvénybontó is.
- Alig ver a pulzusa...
- Maga orvos, hékás!? Ne okoskodjon annyit, villámgyorsan húzzon odébb, mert jön a szerelvény! Akarom mondani jött, és megállt úgy egy méterre...
A rendőr odalépett, bekopogott a villamosajtaján, bekiáltott.
- Tolasson vissza kérem, egy úriember kívánságát szeretném teljesíttetni! Maguk ketten tegyék vissza az urat a helyére, maga pedig teljes sebességgel indítson!
- Jól értem a kérését?
- Rendfokozat, vagy uram! Világos?
- Uram...
- Tökéletesen! Nem gátolhatja meg senki álmainak beteljesedését! Mars fel, és rettentően felcsigázott sebességgel indítson, előbb hátra, aztán előre!
- Nem!
- Mit mondott???
- Nem, és még egyszer nem!
- Álljon oda, azok mellé!
Közben megérkezett a mentő, a másik oldalról a rohamkocsi. A mentőstiszt megállapította a hölgyről - mert nem úr volt végül is -, hogy diabetikus kómában fekszik. Belepumpált egy nagy adag glükózt, amitől enyhén megmozdult.
- Hozzanak már egy hordágyat!
A hölgy felült, meglátta a rendőrt, ettől azonnal hátrahanyatlott. Úgy látszik, a beszélgetésből elég sokat hallott, tehát nem volt tökéletesen eszméletlen állapotban. Szerencséjére, az egyik megmentő cipőjére zuhant a feje. Fölrakták a rohamkocsira és heves szirénázással indítottak.
A másik irányba, három bűnözővel indult el a rendőrautó, s mert többen tanúskodtak, egyenként három és hat év közötti letöltendő börtönbüntetést kaptak.
A hölgy kikerült a kórházból, szerencséjükre - már csak azért is, mert nős férfiak voltak  - mind a háromba beleszeretett, így az évekig tartó jogos bűnhődés ideje alatt, az összes látogatási napon felpakoltan érkezett ő is nejeik mellett. Az őrmestert hősiességének elismeréséül egyből előléptették alhadnaggyá, és őrsparancsnok lett. Most már mindenki megnyugodhat, amerre ő jár, arra az igazság fog diadalmaskodni...