Cedőrminga

Cedőrminga bufli feje ráncosan kerekedik, s a pár égnek álló hajszál kis híján kitekeri füleit. Merész bajszot mereszt. Délután megevett egy paradicsomot és szétkaparta a Lajos gitárját. Az összes húr úgy pattant el, hogy neki semmi baja sem lett, csak a hangszernek.
Az asztalra ugrott, pirítós kenyereket eszegetett, amikor vesztére megfordult. Előbb egy afrikai kisfiú, göndör, nyírott fejéről készült képet látott, majd önmagát a nagy falitükörben, amit úgy helyezték el, hogy addig sosem csodálhatta magát. Hosszabb idő alatt valószínűleg megtette volna a látványt és sokk helyett sok egyéb más érte volna. A felhők is ha egyesülnek, gyönyörű vihart produkálnak, de külön-külön csúnyának tartják egymást.
No de Cedőrminga akkorra nem volt egyesült felhő, sem vihar, vagy egyéb, hanem egy kiszáradt tudatú sivatag. Nyávogott és eszébe jutott az a rettenetes időszak, amikor kismacska korában anyukája egy egérkével érkezett. Három napig nem evett semmit, ez az akkori életkorában végzetes is lehetett volna. Talán ettől ráncosodott meg nyakán a bőr, és inkább az otthoni, hatvan kilós pitbull szájában üldögélt. Ott biztonságban érezte magát, mert hasonló helyzetben egy kutya sosem bántana egy macskát, kivéve, ha nincs kiképezve a macska nem evésre.
Cedőrminga lehetet volna nagy egerész, fejlett kövér korában akár patkányfogó, de ő megmaradt zsenge korú bántalmainak lelki bajaival. Élete hátralévő részében csak ette, ette saját és a kutya tápját. Így szegény pitbull macskafejű lett, mert egy tíz kilós, még oly Cedőrminga picuri is több a soknál.
Az eb már harapott volna, de ez a túljámborodott nagyevő nemcsak, a szájába és szívébe is belopta magát.