Hintőpor

Drága barátaim, a mai étek receptje igen egyszerű. Fő alkotóeleme az úgynevezett por, mely nyárközépi tikkadt hőségben ápolatlan utakról és erdei ösvényekről egyaránt beszerezhető. Ne gondolják, hogy ez a könnyedén megszerezhető anyag a végtelenségig rendelkezésre áll!

Fogyasztják ezt mindenfelé. A társadalom legszűkebb, néhány tagú csoportosulásain belül épp úgy, mint egy községi, városi, vagy megyei közegben.

Az alapanyag egy mellékes – hogy is fogalmazzak –, úgynevezett nép nevű valamire volna pakolandó.

Kis csoportoknál kicsi a szórat, nagyobbaknál nagy. Egészen nagy magasságokban gondolkodni sem merek – bár ott szeretik a legjobban az ilyen ínyencséget – hatalmas. Éppen ezért nem egy négytagú családra, hanem a legfelsőbbekre vonatkoztatom a receptet, aztán majd mindenki leszűri magának – esetleg rostán átszitálja – a kisebb, még kisebb és legkisebb adagokra valót.

Vegyük hát ezt a folyton követelőző, semmivel meg nem elégedett, bohóckodó népet, mely úgy gondolja, hogy elemi kötelessége megnyomorítani a vezető szerencsétlenek életét. Ezért kell mindjárt az elején méretre szabni a másodlagos hintendőt. A derelyemetszőhöz hasonlóan, nagyobb vágóeszközöket is használhatunk, úgymint olló, kés, bárd…

Vesszük, és péppé gyúrjuk(ják) azok, akik a specialitást csinálják. Majd egyengetés után a serpenyőt egy finom hintet porral béleljük, ami nagyon nehéz feladat, mert sokkal többen vannak a kelleténél. Bár, ha kevesebben lennének, anyagilag könnyedebb sütet jutna csak a szegény étekkedvelők asztalára. 

Belegyömöszöljük a népet, amelyre felülről szintén egy lágy hintet porozást, mondhatni hintőporozást zúdítunk. Amennyiben nem hömpölygő kedvében van, és esze ágában sincs feltámadni tenger módjára, be is lehet tenni a sütőbe. Ám ilyen nép sajnos nincs, ezt én mint a főszakács szóvivőjének porhintettje mondom. Ő is fentről hallatta, bár azt hiszem, komolyan sajnálja, de a mocorgó, tálcában izgő-mozgó, népre egy egész népnyi hintet szükségeltetik ahhoz, hogy annak hatására, hosszabb ideig megpuhultan rágható legyen.

Ugye, milyen egyszerű recept, kedveseim? Kevés hozzávalót, de nagy szaktudást, emellett hatalmas felelősséget igényel az elkészítése. Még senkinek sem sikerült huzamosabb ideig ropogósra sütni ezt az étket, majdnem mindig a távol-keleti nyers fogásokhoz hasonlóan kemény, nehezen ehető marad, bármeddig is sütik.

Ideig-óráig a néppép legalább egyik fele – ritkábban az egész – valóban megpuhul és ehetővé válik. Történik ez általában négy esztendőnként.

A beporozott étek kedvelői, dél maszkatintóhoz hasonlóan rajonganak érte, és hangárokat töltöttek tele a fő ízesítővel – az igazi alapanyaggal, amit olyan profán semmiség – porral. Az étkezés, amit ebben az esetben beetetésnek is neveznek, csupán ezután kezdődhet meg. Második fogásnak a „Hátrébb az agyarakkal” vaddisznósültet, és a kulimázzal kikapart mézédes gesztenyét ajánljuk.