A könyv kinyílt, lapjain erdőt növesztett magára. A sűrűből ketten
kijöttek, hatalmas köveket raktak egymásra, szinte pillanatok alatt
megépítették a diadalívet. Ki is osztották maguknak a négy perces munka
megérdemelt jutalmát. Átmentek alatta! Még hátratekintettek, aztán
egyenesen visszaballagtak az erdőbe.
Az egyikük azon töprengett,
vajon nem rontottak-e el valamit, de társa egy szúrós tekintettel
megmagyarázta, ők soha semmit nem rontanak el.
- Pedig én csak oktalan botkormány vagyok.
- Csináld a magadét, tisztogasd ahol csak lehet, aztán mondjanak amit akarnak, az leginkább róluk szól már.
- Mondjuk, ezt magamtól is tudom, de ki a túró az a róluk?
- Ők.
- Úgy tudtam, hogy van a könyv, az erdő, a kövek és mi… Akkor meg?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése