–
Hallom, szomszéd, agylágyulásban éled életed.
–
Igen, a minap mondta a doktorom, igen. Látom, működnek a rádiók, a működnek, a
kontyokban. Milyen frekvencián fogod, milyen?
–
Tányérfül, dupla antennával. Irigyellek, hogy ilyen olcsón megúsztad, nekem
majdnem lúdtalpbetétet írt fel az orvos. Az agy meg úgyis ott van bent, valahol
a, nem is tudom miben... Talán a fejedben?
–
Na, most teljesen az igazságosság talajáról beszélsz, talajáról.
–
Mi lett veled, szomszéd? Azelőtt nem beszéltél ilyen cikornyásan, olyanok a
szavaid, mint gyerekkoromban a rafiából font hármas ostorcsapók. Meg aztán
folyton ismételgeted magad.
–
Igen, így van. Az orvos mondta, hogy megokosodom, orvos, vagy odavész az eszem,
vagy eszem, és minden harmadik-negyedik, minden szót megismételek. Ebben is
bombasztikus szerencsém van, bombasztikus, mert az embernek annyi mindene, mert
lágyulhat meg, lágyulhat, de nekem szerencsére csak a, csak... Mim is lágyult
meg?
–
Nem tudom, miről beszéltünk, talán a lúdtalpbetétemről. Ez itt az ortopédia,
ugye?
–
Nekem fél órával ezelőtt, nekem azt mondták, hogy a borbélynál vagyok, vagyok.
Megfésülik a szakállamat, megfésülik, megfésülik, megfésülik…
–
De nincs is szakállad! Akkor most nem lesz lúdtalpbetétem? Hurrá! Hátha nekem
is csak ilyen egyszerű nyavalyám van, mint neked, szomszéd. Jut eszembe, hol
laksz?
–
Én a Kibillent utca, én a, én a, én a...
–
Én valahol egészen máshol, talán Somalsóüreg vagy…
–
Nem, te nem vagy Somalsóüreg, hanem öreg, öreg, öreg, de akkor honnan vagyunk
mi szomszédok? Majd megkérdezem a pék fiúkat, majd, mert az összes borbély,
összes, összes, szakácsnak öltözött.
2 megjegyzés:
Igen, ez néha így van!!!
Valóban, kedves Szabolcs...
Köszönöm! :)
Megjegyzés küldése