2015. február 11., szerda

Somalsó

– Hallom, szomszéd, agylágyulásban éled életed.
– Igen, a minap mondta a doktorom, igen. Látom, működnek a rádiók, a működnek, a kontyokban. Milyen frekvencián fogod, milyen?
– Tányérfül, dupla antennával. Irigyellek, hogy ilyen olcsón megúsztad, nekem majdnem lúdtalpbetétet írt fel az orvos. Az agy meg úgyis ott van bent, valahol a, nem is tudom miben... Talán a fejedben?
– Na, most teljesen az igazságosság talajáról beszélsz, talajáról.
– Mi lett veled, szomszéd? Azelőtt nem beszéltél ilyen cikornyásan, olyanok a szavaid, mint gyerekkoromban a rafiából font hármas ostorcsapók. Meg aztán folyton ismételgeted magad.
– Igen, így van. Az orvos mondta, hogy megokosodom, orvos, vagy odavész az eszem, vagy eszem, és minden harmadik-negyedik, minden szót megismételek. Ebben is bombasztikus szerencsém van, bombasztikus, mert az embernek annyi mindene, mert lágyulhat meg, lágyulhat, de nekem szerencsére csak a, csak... Mim is lágyult meg?
– Nem tudom, miről beszéltünk, talán a lúdtalpbetétemről. Ez itt az ortopédia, ugye?
– Nekem fél órával ezelőtt, nekem azt mondták, hogy a borbélynál vagyok, vagyok. Megfésülik a szakállamat, megfésülik, megfésülik, megfésülik…
– De nincs is szakállad! Akkor most nem lesz lúdtalpbetétem? Hurrá! Hátha nekem is csak ilyen egyszerű nyavalyám van, mint neked, szomszéd. Jut eszembe, hol laksz?
– Én a Kibillent utca, én a, én a, én a...
– Én valahol egészen máshol, talán Somalsóüreg vagy…
– Nem, te nem vagy Somalsóüreg, hanem öreg, öreg, öreg, de akkor honnan vagyunk mi szomszédok? Majd megkérdezem a pék fiúkat, majd, mert az összes borbély, összes, összes, szakácsnak öltözött.

2 megjegyzés:

Tati írta...

Igen, ez néha így van!!!

Unknown írta...

Valóban, kedves Szabolcs...
Köszönöm! :)

Megjegyzés küldése