Csak a nyúl emlékszik már...

Köztes állapotba sárgul. 

A szem pörög, 

forró nyár dúl, 

határon innen, s azon túl.

A dombtetőn traktor töfög, 

arat csépel. Haraglével 

hajtott izmos kerekek, 

tapodják a sereget.

Kalász marad, 

szem pörög, 

alul tipródik a rög. 

Búza volt ő, egyben szép, 

szalma, tűzrevaló csép

száll a szélben tétován. 

Torkolattűz, a volán

mögül lövi ki a szemeket, 

tornyosul sárga hegy.

Széledt szálak halma holt, 

fedi a szikkadt tarlót. 

Szél lengésre, esővízre, 

rajta felszökkenő ízre,

csak a nyúl emlékszik már. 

Olyan kopár lett a határ...