Felismerés

A cukorspárgán táncoló specialistának sosem volt korábban bánatra utaló tünete, ám ott abban a rozsdás színű, picit ragyás közegben hirtelen átfutott rajta, belemart, megsebesült. Nem fizikailag, csak  valahol mélyen a lelkében. Az ember nem is hinné, de még a specialistáknak is van…

A dolog kiváltó oka a felismerés, melynek értelmében harmadik esztendeje semmiben nem kellett szakértenie. Bár még ifjú titán, előtte az élet, alig hatvan, új seprő jól seper, de itt mindenki tud szlalomozni. Ezek képesek az összes jobbító levél és lábszár, valamint a tisztesség inmoralizálására történő szakjelentéseit megkerülni, vagy félreseperni. Sőt olyannal is találkozott, aki egész egyszerűen egy „aha”-legyintéssel számsorba rakta.

Ha most az a máztól édes, ragadó kötél, amin ugrabugrált valóban, nem csak az ő fantáziájában létezne, már rég alázuhan, és az ilyenkorra kitalált villogó kocsi fehér köpenyes porondmesterei dobálták volna a szerkezetekkel teli raktérbe, majd odébb visítanak. Miért épp a porondról? Azért, mert ezt a szegény ifjút, aki a nagy döbbenettől sérült lelkiállapotában elméletileg alázuhant, idejekorán dobták mély vízbe, színpadra vagy porondra, kinek-kinek tetszése szerint.

Persze megpróbálta összeforrasztani szerteágazó szakszakosodásának darabkáit, de a kutya sem figyelt rá. Hosszú idő kellett a felismeréshez… A haja már a háta közepéig ért, a szakálla is szinte a köldökét cirógatta. Annyi most a bánat. Fel- vagy megsértett belsejével nehezen tudatosította, hogy a kinevező önmaga volt, majd kiállt a placcra, és leírta egy cetlire azokat, akikre majd kiáltania kell.

Elfújta előbb a szelet, aztán a szilenciumot, visszavonult, hogy reggel az átönemésztett éjszaka után, már lehiggadt szaktalanságban, némileg szakmentesen, ugyanarról a képzeletbeli térről ropogtassa nem létező trombitájával a riadót. Nekirohanjon a szakértelmét megkérdőjelezni vágyóknak, azoknak, akik azt sem tudják, hogy miben szakért egy ennyire fiatal kamasz. Égő vággyal és még égőbb revansizmussal dolgozza ki a levelek, levélszárak, lábak, röhögés és az alácsordogáló más összegyúrásának módját.

Akkor is megmutatja azoknak a mindenkiknek, akik őt legalábbis megpróbálják nem valakinek nézni, hogy ő egy egy darab.