- Foglaljon helyet! Nyírás, borotválás?
- Nem, de az a kisfiú az utcán azt kiabálta utánam, hogy lapátfül, lapátfül, lapátfül... Még sosem vettem észre, de szerinte két lavórméretű fülkagyló közé szorult öklömnyi fejem.
- Már értem. Tehát nem hajvágás lesz, nem is borotválás? Mert ugye ez itt férfifodrászat, de a kis utcai segítője, úgy látom nagy dolgokra képes. Talán valahonnan megtudta, hogy a régi szerszámok közül szinte semmit nem dobtam el. Várjon!
Márti benyúlt fiókjába, elővette a fatokot, kinyitotta, és már rozsdásodó, régi borotvájával belesuhintott néhányat az üzlet levegőjébe.
- Jé! Ez neked még megvan? Már nem emlékszem hány esztendeje köteleztek, hogy ne használjuk őket. Ha jól emlékszem, be is gyűjtötték az összest.
- Megvan Marci! Tudod, előrelátó vagyok. Na nézzük a kedves vendég baját, mert ugye a mi dolgunk a fejszépítés. Uram, magának egyik füle tényleg átszólhat a feje fölött a másikhoz. Borzasztó szerencséje van, még egy picit várjon!
Márti elővett egy filctollat, körberajzolta az üldögélő fülét.
- Látja? Szerintem ez a tökéletes, éppen a fejéhez illő méret.
- Kezeit csókolom, elnézését kérem, én most, ahogy a tükörben vizsgálom fülkagylóimat, sem találom őket olyan rettenetesen nagynak, sőt egyenesen a koponyacsontomnak lapulnak. Biztos, hogy annyira nagyok?
- Óriásiak uram! Még egyszer kérdem, a kijelölt méret megfelel?
- Tulajdonképpen igen, de hogyan fog lezajlani ez a szépészeti eljárás? Nem tudtam, hogy itt plasztikai beavatkozásokat is alkalmaznak. Remélem, nem altat, azt nem viselné el a szívem. Úgy értem, a szíven hölgye, de ha belegondolok, a sajátom keblemben ketyegő sem örülne neki.
- Nem, egyáltalán!
- Helyi érzéstelenítés lesz?
- Semmilyen, uram. Egy pillanat!
Márti benyúlt, elővette azt a régi fenőszíjat és szélsebes mozdulatokkal, hogy csak úgy röpködött a pengéről a rozsda szerteszét, az élt kifényesítette és már nyúlt is a fül után. A vendégnek addigra leesett a késleltetett tantuszutánzata, rájött, ez a nő meg akarja faragni a borotvájával a fülét. Kitépte nyakából a kendőt és elrohant.
Márti beült a székbe, lecsapta maga elé a már tükörfényes pengét és elkezdett hintázni.
- Ezt miért csináltad, kedves kollegina?
- Ugyan Marci, ne játszd itt a főnököt!
- Nem játszom, én vagyok az óvónő testület borotválók kirendelt és kinevezett főnöke, tehát a te és a magam főnöke is természetesen.
- Jól van na, utálok dolgozni! Miért te szeretsz? Mikor bejön évente két-három óvónő, megborotváljuk őket, de ez az ember csak úgy, váratlanul besétált. Még jó, hogy ott cselleng az utcán az unokád. Jó a memóriája, nagyon régen mondtam neki, ha véletlenül valaki nyiratkozni, vagy borotválkozni szeretne, azt kell kiabálnia, hogy, hogy lapátfül, lapátfül, lapátfül... Csodás, amit és ahogyan kis kappanhangjával tett.
- Én azt mondtam az unokafiúnak, ha valaki bántaná, kiabálja azt, hogy: rendőr, rendőr, rendőr bácsi gyere, és vágtasson ide be! Úgy tudom, ezek az unokaüldözők állandóan megfeledkeznek magukról és berohannak. Nem emlékszem, hogy valaha történt volna ilyesmi, ami nem olyan nagy baj. Hogyha valaki valakit püföl, á nem, csak zuhog a jégeső nyáron, vagy télen. Nem is tudom... Mintha dörögne és villámlana, csattogást hallok.
- Figyelj, hallom a trappolását!
- Én majd elgáncsolom!
Márti felugrott, elgáncsolta a kislegényt, azon átrepült rajta az üldöző, aki a fejével kirúgta Marci alól lábait és átesett a túlsó oldalára. Igen termetes, gyúrt alany volt ő. Estében átzuhant az előtte heverő két személyen, a nagypapa kezéből kiesett a borotvája - neki is volt, éppen azzal hencegett, hogy majd jól megborotválja -, és
az ajtóban megjelent a főóvónőnő. A kis srác, a földről felkapott szerszámmal, rutinosnak tűnő, véletlen mozdulattal egy pillanat alatt elvégezte rajta az éves borotválást, majd rohant, ahogy a lába bírta. Üldözője lekevert egyet-egyet a nagypapának és beosztottjának. Az óvó néni félrelökése volt a legnehezebb az egész közül.
Gyuszika vágtatott a folyópart felé, amikor érezte - nagyon jó hallása volt a gyereknek -, hogy épp utoléri, elegáns mozdulattal bedobta a borotvát a habok közé és oldalra lépett.
Márti sem bírta igazán elfogadni egy ilyen ősi, fontos szerszám elvesztését, ő is a habok közé vetette magát és azóta együtt keresgetnek a meder alján, az agyagban. A gyerek rémült arccal futott nagypapája elől az első rendőrőrsre.
- Erő egészség! Látom kiskorú borotvával történő zaklatásának esete forog fent.
- De szépen beszél, uram...
- Neve?
- Nagypapa.
- A zaklatotté?
- Unoka.
- Állomány! Negyvennyolc órás ügyelethosszabbítást rendelek el, gondjainkba vesszük az Unoka nevű kis srácot. Szabó 83 és Kovács 90, a védnöki időben kérem járőröztessék, részt vehet a kihallgatásokon, ő lesz az egység kabalája. Most nem jelentem fel magát hivatalból, mert nincs hozzá kedvem. Ki jön érte holnapután?
- Én.
- Rendben, majd motoros járőrrel kísérjük haza, hogy biztosan borotvanélküli legyen. Aztán kötelezem, hogy minden nap hozza be védőőrizetre az őrsre a következő tizenhét évben, fél héttől tizennyolc óráig.
- Én most megyek. Unoka, viseld jól magad!
Marci a sarkon megállt, elővette telefonját.
- Jucikám, elintéztem a gyerek ingyenes óvodáját, iskoláját, gimnáziumát és bejuttattam a rendőrtiszti főiskolára. Majd otthon elmesélem, hogyan zajlottak az események. Mindössze annyit kérek, hogy ezentúl nagyon illedelmesen viselkedj Gyuszikával, mert egy zsaruval fogunk egy fedél alatt élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése