Hogy is van hát ez a nagy hogyisvanság?

András nyelt, és megint csak nyelt, mint ahogyan általában szokta, hiszen József létére lemanfrédozták, pedig ő egyértelműen Marcell, és ez az egész, ahogy van, rémes. Izidorságában befelé sírt, önmagába, amiért egy egyszerű Guidót így ki lehetett Gyulázni. Világos, Gerébként már-már verébnek érezte magát ez a szegény Vidor, aki már nem tud vidulni a Vencel téren sem. Hiszen, ha egyszer Vince ő, akkor miért ez az utolsó aljas leosztályozó leoszkározás?

Szegény jó, egyértelműen Nándor nevű hősünk, zsebéből kihalászott egy Özsébet, és e Zalán zaklatott futásba kezdett.

Majd Mariskánk hirtelen homlokon csapva magát eldöntötte, hogy Jancsi nélkül nem működik a sütőipar mézeskalácsos ágazata! Ezért a nevére oly következetes hidegrázással vigyázó Tilda, döbbenetesen hosszú – négy másodpercnyi – vívódás után, egy határozott mézeskalácsos eljánosozást  eszközölt.