Kisfejizmus

A Fűfej fel-alá mászkált négyszáz négyzetméteres irodájában, és füves fejözön magára zuhogásáról álmodozott. Nem értett ugyan semmihez, csak konyított, de mert az ocsmány favégek még a legszebb másolatát sem értékelték, diktátorrá lett. Hihetetlen sikerrel specializálódott erre a szakmára. Kiölődött belőle minden, ami soha meg sem fogant benne.

Az érzéketlenségtől kongott kívül-belül. Éppen fellépésre készült, azon morfondírozott, aznapra mennyi legyen éppen a nyeszlett szerencsétlenkedés ideje, meddig haldokoljon, hány percet beszéljen sóhajtozva, majd mennyit tobzódjon úgy – füstölgő füllel, égnek állt hajzattal –, ahogy szereti.

A karszalaggal ellátott géppisztolyos ajtónálló, éppen lódenturbánműhely Sipircet jelentette. Turbán, a lódenes, karizomgyakorlat közben, „Sej, Fűfej” kiáltotta, majd megfejelte egy „Sej, Kisfej!” jókívánsággal.

– Pihenj! Lóden, mondd, jössz-e estére a buliba?

– Csahol, Báj Fűfej!

– Lazíts!

– Csahol, Báj Fűfej. Az ön jelenlétében nem tudok a meghatottságtól nyekkenni sem, ettől függetlenül jelentem, hogy nincs az a buli, amelyen ne lennék jelen. A parancsnokunk természetesen azonnali főbelövéssel jutalmazná a sorból kilógót, de őszintén megmondom, hogy nagyon szeretek csápolni! Amikor fűvel mentsen a „Falslangy Sülve Más Lesz” kiáltást skandáljuk, nagyobb katartikus élményem a világon soha nem volt.

– Lódenturbán, látom, megközelítőleg tiszta hajú sárja vagy.

– Egészen az, Báj Fűfej! Anyai ágon teljesen steril vagyok, ezért is bízták rám az elkülönítők felügyeletét is.

– Egyszerű feladatot kapsz! Szedd össze, és darabjaiban hozd elém bizonyos Karl Chaplint, közismert álnevén Charles Chaplint!

– Ó, Báj Fűfej, lehetetlent ne kérjen, nem fogok beutazási vízumot kapni! De ha ez a parancsa, egyedül megtámadom azt a picera kis országot a sok félős másodemberével. Mi belsőbendő bajú emberek, nem is értjük, mi folyik ott…

– Megtagadtad a parancsomat! Ezért elő foglak terjeszteni az azonnali kivégzések óráján, ha a kedvem is úgy adja!

– Báj Fűfej!

– Mondd, turbánműhely!

– Megtisztel, ha egy kis előadással lendíthetek a kedvén, majd a statisztákkal is beszéljen, azokkal a célkeresztbe bámuló kis ólomkatonákkal, hogy kedvére szerepelhessünk! Egyetlen kérésem az, hogy legyen ott. Szeretném, ha látná alázatos odaadásomat, és utána kiértékelné, hogy mennyire tetszett a szereplésem.

– Ó, te turbánfej, akadékoskodásod miatt előre kellett hoznom az azonnali kivégzések óráját. Szólj az Andanteműhelyernek, hogy bonyolítsa le az egészet most! Továbbá ajándékozzanak meg egy neked kijáró, egyszemélyes zöldterülettel!

– Ó, Báj Fűfej! Boldog vagyok, hogy kedvét lelheti bennem.

– Eldugulni, Turbán!

– Csahol!

– Itt, vigyázzban várd meg az Andanteműhely érkezését, addig megnézem, mi van az irodában, ahol nem fűttetek, hanem hűttetek, a gépírónők sokkal gyorsabban dolgoznak, csak ez a szép szőke sárja, hajland Zombinda Tókentz nem hajland… ó, nem vacogni. Edzett nép vagyunk, néha magam is mozgok! Megyek, megmutatom mi az a Sirodalmi belsőbendős udvariasság, ráterítem rangjelzés nélküli kabátomat, gyűszűket adományozok neki. Hercig udvariassággal felajánlom megbocsátásomat, ha a többiek beszállnak, és megírják helyette, mellette, érte, vele az ő részét is. Tiszta vízhólyag minden ujja, igen szerencsétlenke szegény, pedig ő az egyedüli tisztahajú, a többiek egy sem… Durrogjanak a gépek, jelentések, beszédszövegek, parancsok, rendeletek! Száz számra lepjék el a hábornoki kart! Megértetted, műhely?

– Csahol, Báj Fűfej! Engedélyt kérek kérdezni!

– Először is, nálam nem létezik az utolsó kívánság gyakorlásának joga! Másodszor, járjon a szád!

– Csahol! És a Sirodalom ellenségei is csaholjanak, Báj Fűfej! Azt szeretném kérdezni, hogy a mi jelszavunk a „Falslangy Sülve Más lesz”, összefüggésben van-e az ön címével? Én ugyanis eredetileg nem lódenturbánműhely vagyok, hanem fűfej… A sülve más ez, ugyan nem fűvel más, de hangzásában az!

–  Rezzenetlen bátorságú, optimista bábú vagy! Ezt szeretem. Itt az Andante, menjetek! Majd ha hallom a ratatatamot, megnyugszom, és folytatom a felkészülést. Talán még a hábornoki karral is beszélek! Ne reménykedj, nem megyek le, nem fogok az ablakon át sem bámulni, mert azt a bajuszlopót, akitől elloptam bajszomat, képtelen voltál darabjaiban bár, de elém szállítani.

– Végtelenül elkeserít, Báj Fűfej. Megyünk az előadásra, azért megörvendeztetne, ha kitekintene az ablakon… Szeretnék utólagos kritikát kapni, hogy a következő kivégzésemen, esetleg…

– Sajsze!

– Csahol!

– Hátra arc, masír, in-dulj!

Közben a kinti vacogó gépírónőről, és az anyai ágon teljesen steril – előrehozott azonnali kivégzések óráján részt vevő – lódenturbánműhelyéről beugrottak a karanténok, amelyekről az esti show előtt még sirodalmi hábornokaival néhány szót volt kénytelen váltani.

A negyvenhat különböző frontszakasz győzelmét is meg kellett oldania a pancser, kivilágított, piros csíkos nadrágúak helyett.

Nem volt kövér, egy kis töpörödött nyeszledék csupán, így a nadrágszíját semmi értelme nem lett volna szorongatni. 

– Turbánfej ennél jobban nem is csinálhatta volna, ezért legalább még négyszer-ötször felterjesztem az azonnali kivégzések órájára. Nos, ezt a játékot, ami ilyen lagymatag precizitással csak a dühítésemet szolgálta, egy előadásra terveztem. Mindenki mást igen, de saját magamat nem bírálom felül soha! Megalázott ez az áruló sirodalmi katona, nem érdemel hát többet. Most lássuk a hábornoki kar bicepszeit!

A lódenturbánműhely már – alacsony hangú ratatatával gátolva – nem tüsténkedhetett a szervezésben. Ez is a büntetéséhez tartozott, kitiltotta. Most ezek a lusta tohonyák, maguktól battyogtak, hihetetlen, de pontos időre az ülésterembe. Amint belépett, mindegyiknek csápolhatnékja támadt és kórusban kiáltották:

– Sej, Kisfej!

Ő még tett néhány próbálkozást, hogy a bajuszforrás hordozóját megkaparinthassa, de ezek a hábornokok tehetetlenek, mindent magának kellett intéznie. Rendkívül frekvenciagazdag hangtartományával – a suttogóból negyed másodperc alatt – döntött egyszemélyes hangzavar-rekordot.

Szerette változtatni a komoly, komor érzelemmentes fagyfejét, a félelmetes dühöngő őrültével. Egy mihasznának meghagyta, hogy a zárolt területek vendégeit nyomasztó iramban csökkentsék. Az egyik nyalka nyálka szipogva döcögte ki magából:

– Akkor mindenkit engedjünk haza, vagy csak a nagyobb hányadot?

– Te leszel a hányad, ékkel ékesítve! Habakartz, meg sem érdemled azt a rajtad pangó, kéken beborító hacukát, amiben magad is kékülten úgy rejtőzködsz szemem elől, mintha azt gondolnád, hogy el lehet bújni előlem. Értelmezd át a gondolatmenetemet, különben lopakodó megközelítésednek esel áldozatául. Mihasznák, bukdácsoljatok a terepasztalhoz! Aki azt meri mondani bármire, hogy kivitelezhetetlen, hábornoki voltát volttá teszem, és önnön valóját is múltbéli eleseménnyé egy forró égövi vagy jéghideg frontszakaszon. Van ám minden a tarsolyban, aki nem szereti a nyirkos időt, annak is találok helyet itt, itt, itt, itt meg itt.

Bökdösött ide, oda meg amoda, nagy „Falslangy Sülve Más Lesz” kiáltások közben. Jelezte, hol, hány félórán belül kutyakötelesség az aratás. Mert aki harcot vetett, az csak győzelmet arathat, különben nem maradhat még egy ilyen hábornoki karzatban sem. A jelenlévők a „Csahol” és a „Cig, Cig Sej, Haj” mentsvár mondatokat ismételgették egészen sikeresen a sirodalmi fővezető- és bennmarasztalónak. Gyakorta bedobták a „Báj Fűfej”-et is, olyan jó összhangot biztoisitott.

Szegény komédiássá fejlődött, karrierista lódenturbánműhely, csak a legutolsó pillanatokban jött rá, hogy a fűfej a hájfej ellentéte. Ezért nem „Cik, Cik Háj”, hanem "Cik, Cik Hej Haj" a helyes fogalmazás, mert a Báj Fűfej koponyája nem gömbölyödött kerekre, hanem hosszanti nyúlásba kezdett. Azt sosem tudta meg, hogy mekkora sötét van benne. Éppen ezért van az úgynevezett Kisfejűség, vagy Kisfejizmus, mert az egész koponyabeltér láthatatlan. Nincs. Ami nincs, az nem látható.

A hábornokok szerettek jól élni, ezért Fűség-esküt tettek maguknak, Fűfejnek, Sirodalomnak. Végül is, mindenki maga tudja, hogy pontosan kinek, mikor és miért háborog. Már viszkettek, de még egy utolsó ellenőrzést toloncoltak a katonai egységek parancsnokainak nyakába. Meghagyták, hogy éjjel és nappal egyaránt – de nem három váltásban – folyjon a kiképzés. Egyik nap reggelizhetnek, másik nap vacsorázhatnak. Gyakorolni kell a harctéri állapotokat, majd alkalomadtán az ebéd nevű kiképzésmegvonó időt is elvetik.

Lassan mindenki, aki él és mozog, düböröghet, mert nemsokára kezdődik az esti buli, ahol a katonák kötelességükre kéne, gondoljanak, az pedig a hősi halál, aminek rendkívül sok változata van. Az egyik, amit magasra emelt fővel, ha lehet mondani profi turbánfejhez illően vitt végbe a lódenes. Készüljenek, mert mindenkire sor fog kerülni, a Fűfej és a hábornoki kar kivételével mindenkinek kötelessége kötelességet teljesíteni, ha nem akar is.