Üres tál étel

– Hát megérkezett a finom papi! Orrokat megnyújtani, szájakat fülig tornászni! Kés, villa, olló, nem gyerek kezébe való! Látjátok ezeket a csodálatos alumínium, bordázott domborzatú, kongásra képtelen szépségeket? Bizony, a kanalak is ugyanilyen csúcsminőségű, csermelyen lefolyt homokszemek. Helyezkedjetek szépen, nem látok a fejeteken, arcra ragadt gyönyört… Kérnék egy csendesen poroszkáló, szép képű visszajelzést! Nos, harminc percetek van falánkságdagasztóra. Ihajla, kezdjétek a majszolást!

– Elnézést kérek, tányéros és minden tányérhordozó, de egy zsugorodott mákszemnyi kaját sem látok…

– Mit akadékoskodsz érthetetlen, még felbújtod a többieket. Francba az elégedetlenségeddel! Nem azt mondtam, hogy kaja van a tányérban! Kit érdekel elméleti kajátok! Nyomás zabálni, teljes fél órán át!

A kanalak kongásával minden légszomj megszűnt, mert annyi semmit még soha nem evett a kis brancs, mint akkor. És, mert a komor szemű tányérhordozó látta, hogy ez a szép, eldöntötte, attól a naptól kezdve a mosogatás mocskos terheit letudja.

Reggel, délben, este ilyen – egy-, illetve kétfogásos – üres tál étellel traktálja a nagy étvágyú kubikosokat. Ebből ugyanis van bőven, időt és fáradságot spórol. A hirtelen elhízás gombócozását is lapított, mélység nélküli két dimenzióba szorítja.