Albínó jegesmedve

Ó, te kedves kis girhes, miért szomorkodsz oly nagyon egyszál egyedül, a csak neked sötétlő hómező kellős közepén? Lehetnél hájfej, mint nagyfülű testvéreid, de legalábbis csupa izom. Ki látott még ilyen girhes, bordasormintás, albinó jegesmedvét?

Akkora vagy csak, mint egy nagyobbacska, összement kutya, mégis mented az irhádat. Anyád, mikor sorbanézte megnövekedett családját, tesóid mellett prédának nézett, majdnem levadászott. Emlékszel, hányszor morrantott fogastól rád? Csak szagodnak köszönheted, hogy túlélted a bébikort. Testvéreid sem kíméltek.

Most, ebben a furcsa, albinó állapotban – jegesmedvééknél ez feketét jelent, hiszen a normális testszín fehér –, túlpigmentálódva, összement, bordaközi forgópisztoly vagy, amit példátlan prédátlan életed zsákmánytalanul kattogtat. Eddig még sohasem került lövedék a csőbe. Miket beszélek itt!?

Laposan kúszol a hódünék között, és ha jég nem létezne, ami legalább szomjadat elveszi, már csak fekete hóbucka lennél. Igaz, te szerencsefi, már minden komoly termetű, szárazföldi, fagyban élő lény fényére messziről sikítasz. Jegesmedve-menekülésbe vételed folytonosan szükségeltetik, de amíg apró sarki állatok, pöttöm plankton, és te tudod, mik élnek, te is elhúzod.

Nem piroslik a hó melletted soha, csak jég alatt lebegve nyakalsz néha kisebb halrajokat, és negyedévente, ha bamba madár vízből kiálló sziklának néz, nem hagyod cintányérral csapkodni fejed felett. Máris sovány dongád éltetője. Képregényt kellene csinálni rólad… Tudod, az a helyzet, nincs kedvem hozzá, mikor szüntelen kéregrágásban koptatod fekete fogadat.

Már belenyugodtál. Rájöttél, egész jól magasítható életed jéghegye sötét albinó voltodban is, a család meg úgyis nyűg, mondogatod. Közben sóvár könnyeket hullatsz, és odaadnád horpadt életed negyedét, egyetlen igazi jegesmedve-csoportképért.

Látom, elhúzod a szádat, sugallva, hogy nem vagy garasoskodó, fehér elűzőid kedvéért a további háromnegyedet is odaadnád. Így beszél egy bátor, soványan didergő, albinó jegesmedve, magányos északi vackán.

Mélázást abbahagyni! Néhány vízibolha méretű, pici izé lebeg a láthatáron, és hát élni kell, élni muszáj… Már el is felejtetted előbbi, meggondolatlanul útszéli hozzáállásodat, és iramodva vadászod le a majdnem csak vizet.