A mellettem levő kolléga elkezdett társalogni, és a társalgásban társra lelt magában. Érthetetlen, miért változott a lány libává… Azelőtt nem tudtam a haverról, hogy idegen nyelveket is beszél, a libákról sem gondoltam, hogy tudnak emberül.
A kolléga előkapott egy papirost, gyorsan lerajzolta a szárnyast, de a libák nyüzsgő, mozgó lények, ezért kapkodhatta a fehér papírokat egymás után. Mondhatni másodpercenként készített egy-egy újabb portrét.
Volt aki aludt már, némelyek horkoltak. Én aludtam is, meg nem is. Végül is mellettem folyt a terefere. Egy idő után – sosem gondoltam, hogy ez ilyen gyorsan megy –, megtanultam libául érteni. Még pár perc és a beszéd is egész jól ment. Azt hittem hozzám szól lágy gágogása, ezért válaszoltam. És mert nem szeretem a szűkszavú, lekezelő beszédet, bő lére eresztettem mondandómat.
Fölfigyeltem ara, hogy az ötödik perc után sem jön válasz. Ekkor kérdeztem meg őlúdságától, hogy “gá-gá?”. Ami annyit jelent, “mondja kedves, hozzám beszél?” “Gi-gá!”, válaszolt, ez libául annyit tesz, hogy “á, dehogy”.
Elnézést kértem, és ekkor belépett a feleségem. Azt mondta, hogy polgármesterünk megtiltotta a házak sarok falainak javítását. Ha ott valami baj van, azonnal le kell bontani, és újat építeni a házakat, mondta, merthogy ott lehetetlen a javítás. Én válaszoltam, hogy a tisztelt polgármester úr talán téved, bár nem vagyok érintett a kőművesség szakmájában, de annyit tudok, hogy egész biztosan javítható az épületek sarokrésze is.
Kisebb vita kerekedett, több építész ismerősére hivatkozott, aztán megszeppent, mert rájött, hogy olyas valakit véd, akit nem igazán szeretne védeni.
Ekkor a terem valahonnan megtelt libákkal. Az a liba, akinek a nyelvét már jól ismertük, megrémült. Nagyon szívére vette a konkurenciát. Kiszállt az ablakon. Talán még most is repül, mert a libák igen nehezen tudnak landolni, ám ekkor már mindenki aludni szeretett volna, ezért foglyul ejtettük a betolakodó ludakat, másnap az egész társaság libasültet evett.
Még sosem aludtam úgy, mint akkor, kezeslábasban. Nem is értem mi köze egy libának az ilyesmihez. Egyébként meg kell mondanom, sokkal, de sokkal közvetlenebb és szeretetreméltóbb volt, mint azt előre gondoltam.
Na, ilyen dolgok történnek az éjszakák éjszakájában, ezért is szép dolog, hogy minden nap újra, meg újra fel kel a nap, megfordul a Föld, vagy ahogy akarjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése